A párom apja miatt gyűlölök hozzájuk menni, mit tudok csinálni?
Bocsi, kicsit idétlen a kérdés. 2 éve vagyunk együtt a barátommal, ő 28, én 25 éves leszek pár hónap múlva. Gyakorlatilag együtt élünk az én szüleimnél, neki nagyon jó a kapcsolata anyukámmal is meg apukámmal is. Az ő szülei 60 km-re laknak, 1-3 hetente megyünk hozzájuk, viszont az utóbbi időben szinte képtelen vagyok rávenni magam, hogy átmenjek vele, vagy ha át is megyek, a szobájában kuksolok. Az apja kocsmázik, önfejű, makacs, buta, elviselhetetlen ember, mindig mindenkire és mindenre megjegyzést tesz, mindenki hülye szar alak, csak ő a király. Egyre gyakrabban szól be nekem is és ami a legjobban bánt, hogy nem véd meg a párom. Amikor szóvá teszem ezt neki, akkor csak annyit mond, hogy rá kell hagyni, meg nem figyelni rá, ő ilyen (egyébként senki nem szól neki sose vissza semmit, csak némán ülnek és bölogatnak neki).
Nekem viszont egyre jobban elegem van a megjegyzésekből meg csesztetésekből ès sokszor voltam azon a ponton, hogy megmondjam neki a magamét, de abból meg tuti nagy családi balhé lenne.
Mégis mi a francot lehet kezdeni egy ilyen helyzettel?
Nálunk ha valaki valakire olyat mond, amit nem kéne, vagy csak szimplán hülyeséget csinál, megmondjuk neki, szoktunk picit vitázni, de egészséges mértékben. Kikészülök ettől a bólogatö kutya effektustól, a páromnak is mondtam már, hogy ne legyen már ennyire töketlen, de mindig csak azt mondja, hogy rá kell hagyni, ügyse érti meg. Nekem viszont elegem van abból, hogy ha ott vagyunk ès ott az apja, akkor az ő pocskondiázását kell hallgatni, ha nincs ott, akkor meg az anyukáját, ahogy az apja miatt sír meg méltatlankodik.















A párod ebben nőtt fel. Neki már megszokott a szitu. Nem is érti, neked mi a bajod ezzel?
Leültök és elmondod neki, számodra milyen érzés ott lenni. Ezért nem akarsz odajárni. Aztán vagy megérti, vagy nem.
Gyakorlatilag a párom sem él otthon 14 éves kora óta. Már beszéltem vele sokszor, hogy mennyire zavar az, ahogy az apja viselkedik, de mindig csak ezt mondja, hogy kár vele foglalkozni. Pedig az anyukáját sem tiszteli egyáltalán az apja, minden nap friss főtt kaja van, mégis mindig mindenben talál vmi hibát, sótlan, sós, édes, sűrű, híg, stb. Pedig az anyukája a munkából hazaesve kezd el főzni, majd mire vége a kajálásnak, feküdhet is le.
Tudom, hogy zavarja a barátomat is, de nem tudom megérteni, hogy miért nem lehet megmondani a véleményüket az apjának.
Meg eddig úgy voltam vele, hogy az anyukája meg a barátom miatt kibírom azt a pár napot, hogy ne essen nekik rosszul, hogy nem megyek, de már tényleg semmi erőm hozzá.





Meg a barátom is mindig mondja, amikor nem megyek, hogy kiborul tőlük, mégse próbál meg ő sem tenni semmit.
Annyi, hogy ő valahogy elviseli, nyilván, mert a szülei, de én teljesen idegennek érzem őket. :(




















Igaza van a párodnak, tényleg rá kell hagyni, mert úgy sem érti meg. Az én volt barátom apja is ilyen volt, állandóan ott kötött belém, ahol tudott, ha egy szót szóltam, már azt is megcáfolta, csak hogy ártson nekem. Nem kell vele foglalkozni és ne menjetek hozzájuk látogatóba, ennyi.
21/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!