Bajban megmutatkozozz mennyire számíthatok rájuk. Ezek után ti, hogy viszonyulnátok hozzájuk?

Tegnap elött lementünk a párommal és az apjával horgászni.Nagyobb társaság volt ott.Apósom kártyázott mi meg elvoltunk a párommal.a két kisfiúnk 1,5 és 4 évesek szerencsére otthon maradtak mamánál....szóval ott aí tón kiment a térdem,mentő vitt kórházba.Az apósom oa lesett mi történt velem,mondta páromnak hívjon mentőt és vissza ült kártyázni.Egy "idegen" pasi jegelte a lábamat.Begipszeltek és haza jöhettem,de menni alíg bírok vele,mankózok.Tegnap a párom itthon maradt segíteni,azért picik még a fiúk egyedül nem is bírnék most velük,de ő csak azokra a napokra kap fizetést amikor dolgozik,így nagyon kéne ha tudna menni.Ma a húgom van itt.Az a szép az egészben,hogy anyósom otthon van szabin.20 km-re laknak tőlünk,kocsi is van...és mégsem kérdez rá,hogy esetleg tudna e valamiben segíteni.Rosszul esik,főleg,hogy az én családomban mindenki próbálja megoldani a helyzetete csak nehéz,mert jelenleg senki nem tud szabit kivenni.

Vagy nekem kéne könyörögnöm,hogy ugyan már jöjjön el és segítsen kicsit.Ha nem is nekem,de a két unokájának legalább.Azóta egyszer sem érdeklődött,hogy vagyok,mi a helyzet.....