Megőrjít az anyósom, mit csináljak? Hogy lehetne egyszerűbben kezelni anyós-meny kapcsolatot, ha már a puszta látványa is felidegesít? (a bónusz: egy háztartásban élünk. )

Egyszerű a válasz, mint a raklap: vagy megszoksz vagy megszöksz.

Nem várhatod el mástól, hogy a kedvedért megváltozzon, pláne nem egy 70 éves, amúgy sem túl igényes falusi parasztasszonytól.

A "mégiscsak az anyja" szöveget meg hagyjuk, jó? Vagy melletted áll a pasid, és a családja mellett, vagy az anyja mellett. Aki felnőtt ember, az nem pitizik az anyjának.

Jelzem továbbá: az igénytelenség, a pisi-kakiszag stb. lehet a mentális leépülés első jele is. Értsd: agyilag elkezdett zoknisodni. És ez komoly, nagyon is komoly baj. Éppenhogy nem kéne cserben hagyni, ha tényleg komoly gondok vannak vele.

11-esnél a pont!

Vagyis aki a sajátjában lakik, az úgy él, ahogy neki tetszik (amíg a szomszédokat nem zavarja). Akit befogad, az meg vagy tudomásul veszi a helyzetet, vagy elköltözik onnan.

És igen, a férjed fog örökölni, de az 20 év házasság után is kizárólag az övé lesz (ha a mama nem végrendelkezik ettől eltérően), neked semmi közöd nem lesz hozzá.

Az összeköltözésre nem érv, hogy a párodnak ő az anyja. Minden férjezett nőnek a párja anyja az anyósa, mégsem mindegyik lakik vele. Talán nem véletlenül. :DDD

Ha nem tudná ellátni magát, akkor a közelében (pár perc sétára) kéne venni/építeni házat. Akkor garantáltan tisztaságban élhettek, és könnyen tudtok segíteni neki. Bár azt nem értem, hogyha a tyúkokat el tudja látni, akkor magát miért ne tudná.

Ha egyébként nem szól bele az életetekbe, akkor akár az is megfontolandó, hogy ugyanazon a telken építetek egy másik házat (ha a közelben egyáltalán nincs eladó ház vagy házhely).

"mi teszünk neki szívességet, mert egyedül nem tudná ellátni magát"

Azt írtad, hogy 9 éve költöztetek oda. 61 évesen sem tudta egyedül ellátni magát?

"A ház anyósé és majd egyszer a mienk lesz, de én ne gondolom, hogy ezért cserébe nekem nap mint nap el kell tűrnöm az igénytelenségét."

Valóban nem, és meg is értem, hogy nem szívesen laksz, illetve laktok vele egy fedél alatt ilyen körülmények között, de ha eddig nem tudtatok rá hatni, és látjátok, hogy szellemileg is kezd fokozatosan hanyatlani, leépülni, (bár egyszer történetesen azt írtad, hogy "mert nagyon is tiszta az elmeállapota", akkor egyrészt beláthatjátok, hogy hiábavaló abban reménykedni, hogy ezek után fog pozitív irányba változni ilyen téren, másrészt akárhogy nézzük, ti laktok nála, tehát ha se ő nem szeretne idősek otthonába menni, sem ti így élnetek, akkor csak annyi mozgásteretek van, hogy ti költöztök el, és próbáltok máshogy segíteni most, illetve a későbbiekben az anyósod gondozásában, ha valóban nem tudja ellátni magát.