Hogy kérhet ilyet? Azért ne vállaljunk gyereket még, mert sógornőméknek sincs?

Gondolom te is tisztában vagy vele kérdező, hogy ez minden, csak nem normális.

Én viszont tuti pofán röhögtem volna a kérés után. Az ilyen emberek komolyan nem normálisak, ismertségi körben is volt ilyen. A sógornő ki volt akadva, hogy mi az, hogy XY-nak előbb lesz gyereke a családban, mint neki. Azóta a sógornő nem beszél az illető családdal, még csak nem is köszön, mondjuk nem is kár érte. Komolyan nem értem, hogy hogyan lehet valaki ennyire buta és korlátolt, hogy képes abban versenyezni, hogy kinek lesz előbb gyereke.

A férjed legalább helyretette, én meg közöltem volna vele, hogy ha így áll hozzá, nem kötelező látnia a leendő unokáját. Hagyjátok a francba.

Tapasztalatból mondom, hogy akármennyire hihetetlen, sajnos léteznek ennyire korlátolt barmok, akik az ilyen kéréseket véresen komolyan gondolják.

Én felálltam volna, és nyugodt hangon közöltem volna vele, hogy innentől nem tartotok igényt se az ő, se a sógornő társaságára.

Rokoni családnál a következő volt:

2 lány volt, testvérek, mind a 2 megházasodott. Az egyik (idősebbik) teherbe esett, de elvetélt. Ezután 3 és fél évvel (!!) karácsonykor összegyűltek, majd a másik lány a párjával izgatottan bejelentette, hogy babát várnak. Na az idősebbik lány a férjével szó nélkül felálltak, és felöltöztek, hogy ők mennek. Az anyuka számon kérte, hogy miért, mire közölték, hogy a testvére a szemében ki van tagadva a csalásból, mert hogy merészel előbb szülni és neki a képébe mondani, hogy babát várnak és terhes, mikor ő elvetélt. Azzal elmentek. Szerencsére itt az anyuka a terhes lánya pártját fogta.

A nagyobbik lánynak is már van gyereke, de ebből, hogy a testvére előbb "babázott" akkora világtragédiát csinált, hogy a testvére felé se köpött már vagy 5 éve. Ők messze laknak, a fiatalabbik lány meg a városba, ahol az anyja is. Ha eljönnek (kb 150-200 km, az anyja mesélte, mert jóban van velünk), és meglátják, hogy a testvér is ott van, vagy jön, azonnal fordulnak vissza.

Beteges, szánalmas, és az ilyen rokonra baromira nincs szüksége senkinek. Én a helyetekben ilyen kijelentésnél meggondolnám, hogy a leendő gyereknek szüksége van-e egy ilyen "nagymamára".

Anyósod kérése nem volt jogos, de megvetés helyett inkább együttérzést érdemel. Nekem nincs gyermekem, de nagyon is meg tudom érteni, milyen az, amikor valaki nagyon szeretné, de nem lehet neki.

Nagynéném tíz évvel idősebb anyukámnál. Ugyanannyi idősen házasodtak, így mikor anyukám férjhez ment, a nagynéni már tíz éve házas volt... és azóta gyermektelen, pedig nagyon szerette volna, ha van gyereke. Nem benne volt a hiba, az orvosok szerint a férjének nem lehetett, de ő nem akarta emiatt elhagyni. Anyukám esküvője után megkérdezte, hogy mikor terveznek gyereket, de teljesen semlegesen. Anyukám, hogy ne bántsa meg, mondta, hogy egyelőre nem (nem is terveztek, a bátyám becsúszott baba lett, aztán, hogy ne legyen nagy korkülönbség, pár éven belül megszülettünk én és a húgom).

A nagynéném ezt a kérdést leszámítva soha nem utalt arra, hogy fáj neki a dolog, és a legtündéribb nagynéni volt, akit el lehet képzelni. Csak felnőttként értem meg, min mehetett keresztül (és vele együtt a nagymamám is, aki nagyon átérezte a fájdalmát, elvégre a lánya vele osztott meg mindent).

Végül happy end lett a történet vége, mert nagynéném 44 évesen teherbe esett. Persze itt még el kellett viselnie a falu összes vénasszonyának a száját, hogy "minek szül valaki ennyi idősen", meg "biztos beteg lesz", meg "biztos nem a férjétől van", meg "biztos csináltak VALAMIT" (falun akkoriban még a lombik is botrányosnak minősült volna...) Egészséges kislánya lett, mondjuk úgy elkényeztette, hogy az valami rettenet, de azt hiszem, érthető ezek után...

Szóval azért írtam ezt így le, mert meg tudom valahol érteni a sógornődet, meg az anyukáját is. De simán megvan az esélye, hogy a sógornőd normálisan áll hozzá és imádni fogja a babátokat :)