Utál engem az anyósom?

Most lesz 10 éve, hogy együtt vagyunk a férjemmel. Eddig minden rendben volt, amíg az anyukája (akivel egyébként eddig jó volt a kapcsolatunk), hozzánk nem költözött pár napra. Nem Magyarországon élünk, de persze fizettük az utazását, hogy láthassa az egyetlen unokáját végre (1 éves a kisfiúnk).

Alapvetően a munkám miatt költöztünk el otthonról, a férjemnek meg úgymond mindegy volt. Akkor úgy tűnt, hogy ezt az anyja is elfogadja.

Tegnap hallottam, amint az anyósom a lányával (a férjem nővérével) sutyorog a telefonban és szinte sírva mondja neki, hogy mennyire sajnálja, hogy a kisfia meg a kisunokája idegen környezetben vannak (a kisfiúnk itt született, mi pedig 5 éve itt élünk), itt mindenki annyira bunkó és másmilyen, mint otthon (ő egy kis faluból származik), hogy mennyire rossz látnia, hogy én tartom el a fiacskáját (a férjem most szerzi a második diplomáját és közösen döntöttük el, hogy addig nem dolgozik, inkább ő lesz itthon).

Szerinte ez nem megfelelő környezet sem a gyerekének, sem az unokájának. Felvetette még, hogy mennyire rossz anya vagyok, hogy otthon hagyom a fiúnkat a férjemmel (heti 2-3-szor 12-16 órát), mert egy nőnek szerinte az lenne a dolga, hogy otthon legyen a gyerekével és vezesse a háztartást.(Azért kellett visszajönnöm ilyen hamar dolgozni, mert olyan szakmám van, amiben, ha elfelejtik az ember jó hírét, akkor már nem megy utána semmire, mert oda vannak az ügyfelek.)

Ezeket elmondtam a férjemnek és ő persze nyugtatgatott, hogy az anyja csak kicsit régimódi, de engem akkor is zavar, hogy az ilyesmit nem mondja a szemembe.

Úgy érzem, hogy utál engem az anyósom és mintha csak koloncnak tartana a fia és a pici mellett. Egy járulékos dolognak.