Hogy értessük meg velük ezt?

Abban, amit leírtál, szerintem minden a közös vállalkozás ellen szól, de nagyon, és az ég világon semmi nem szól mellette.

"nekünk nem igazán van közünk az építőiparhoz, vőlegényem egyenesen utálja, van egy szuper szakmája, amiben megjárta a szamárlétrát, jól keres"

Ha ilyen helyzetben lennék, akkor sem mennék ebbe bele, ha az apósom fel tudná mérni, hogy mivel jár egy ilyen vállalkozás, és meg lenne hozzá a szaktudása, gyakorlati tapasztalata és a kellő indítótőkéje is, nemhogy így, hogy a jelek szerint álomvilágban él, és teljesen irreális elképzelései vannak.

Az exem építési vállalkozó, építőmérnökként komoly cégeknél dolgozott évekig, mielőtt saját vállalkozásba kezdett, és azt is csak úgy tudta megtenni komoly összegű, a fizetéséből erre a célra félretett pénzből, hogy az apukája egész életében ebben dolgozott, neki már volt egy saját építőipari cége, dolgoztak egy darabig közösen, így ott volt mögötte a géppark, megrendelői kör, bejáratott szakemberek, olyan alvállalkozók, akikre nyugodt szívvel rá lehet bízni valamit úgy, hogy tudja, hogy minőségi munkát végeznek akkor is, ha nem áll valaki 24 órában a sarkuk mögött, és még így is tiszta stressz volt a munkája, rengeteg idegeskedéssel, felelősséggel és nem kevés anyagi kockázattal, időnként több milliós kifizetetlen munkákkal, amikor elvégzett munka és megvásárolt, beépített építőanyag, nyílászárók, szerelvények stb. ellenértékét nem, vagy jó esetben is évek pereskedésével lehetett behajtani, közben neki meg nyilván rendesen ki kellett fizetnie az alkalmazottai bérét és az alvállalkozóit.

Ha az apósodnak nem megtakarított milliói, hanem hiteltartozása van, ráadásul amit írtál, abból nem derül ki, hogy lenne lövése ez építőiparhoz, akkor ez az ötlet kb. agyrémnek tűnik, amihez biztosan nem akarnék asszisztálni semmi módon.

Szerintem egyszer elég elmondanotok az ellenérveiteket (ezt is inkább a párodnak kéne, a helyedben nem vonódnék be ebben, ha elkerülhető), de sokadszorra magyarázkodni felesleges. Próbáljátok rövidre zárni a dolgot, és egyértelművé tenni, hogy nem további vita tárgya, hogy nektek más a jövőképetek.

Ha az apóst nem lehet jobb belátásra bírni, és egyedül vagy más társakkal belevág ebbe (amit őszintén szólva kétlek is, az alapján, amit írtál), akkor igyekezzetek egyértelművé tenni, hogy ha ekkora kockázatot vállal (gondolom, hogy komolyabb hitelt csak jelzálog fedezettel kaphatna, ha egyáltalán kaphatna), akkor ti nem tudjátok kihúzni a bajból. Ha a saját vagyonukat (részben) feléli, az szar ügy, de nektek ott a saját életetek, ott vannak a saját céljaitok (saját otthon, családalapítás stb.), szóval ne a ti rovásotokra akarjon belebukni valamibe, amihez, ha jól veszem ki a szavaidból, még csak nem is ért, csak a könnyen jött pénzt látja, vagy inkább vizionálja benne.

# 12

Mondjuk az azért ég és föld, hogy építőipari vállalkozást akar létrehozni, vagy burkolóként olyan munkát akar végezni az ismerőségénél, amihez ért, ehhez pár 10, vagy pár 100 ezer forintot befektetve esetleg eszközökbe.

De egyrészt azt írtad, hogy nem szereti, hogy megmondják neki, hogy mit csináljon, másrészt "ő azt hiszi ráadásul, hogy egyből jól fog keresni, azt csinál, amit akar és semmi gondja nem lesz, csak dolgoztatni akar".

"Eddig úgy beszéltünk, hogy az én fizetésemből (én kapom kézhez) megy az albi, rezsi, kaja. Ezt fedezi és az övé lesz a szabad felhasználású (mert kártyával neki megéri fizetni). "

" Én is a felezésre gondoltam, mondta hogy beszélünk majd róla, bár ő az enyémnek a 3x-osát keresi, ezért ő felajánlotta, hogy a szórakozást, ruhát fizeti, meg ami esetleg közbejön. "

borítékolom a végét: szétmentek, te egy fillér nélkül, pasas meg hatalmas megtakarítási számlával

ne menj hozzá rögtön.

éljetek együtt, kiderül a pénzügyi része a dolognak. ilyen háttérrel mire összecsiszolodtok ilyen szinten el is megy 1 év simán

meg adósságot akarsz majd örökölni? én lefektetném, hogy az "bocsi, de te szüleid a hülyék, te öröklöd, én nem fizetem".

Hát a vőlegényed önállósága a kérdés, - képes lesz-e e tőletek távol tartani ezt a hm.. ostoba mentalitást.

Minél gyorsabban költözzetek külön, aztán figyeld csak, ha gyereket lesz, kit fog előnyben részesíteni, őt-e, vagy a szülei hülyeségeit?

Legyetek már felnőttek a jó ég áldjon meg!

Nem mentek beel, és kész. Senki nem nyom pisztolyt a halántékotokoz semm ost, hogy de igenis betársultok, és később, a csőd után sem, hogy de igenis, ti fizettek após-anyós helyett! Nem vagy már te sem kisgyerek, a vőlegényed sem az, slussz.

Amúgy azért kellenétek ti, hogy ne kelljen fizetést adnia, mert úgyis ott laktok, mit akartok még? Ez csak gyanúm, de megalapozott.

Tudod, mi az, amit még mindig nem értek?

Azt írtad, apósod "nem akarja, hogy dirigáljanak neki, ezért ő inkább vállalkozásban csinálná, akár ezt, hogy felvesz embereket és őket dolgoztatja."

A fiának mégis milyen szerepet szán ebben a vállalkozásban, azok után, hogy úgy fogalmaztál, hogy neki ráadásul "köze nincs az építőiparhoz, egyenesen utálja"?

Ha apósod úgy gondolja, hogy ez a vállalkozás azért jó ötlet, mert így neki magának sem kell majd igazából dolgozni, csak másokat dolgoztatni, akkor mégis mit várna a vőlegényedtől? Rá miért lenne ott szükség egyáltalán?

Ha az apósod a cégét el tudná vezetni, akkor oda másik irányító emberke nem kell, azt meg feltételezem, hogy ő sem gondolja, hogy a vőlegényed mondjuk beáll burkolónak napi X órában, úgy, hogy "van egy szuper szakmája, amiben megjárta a szamárlétrát, jól keres (nem tudna annyit adni neki az apja, azt mondta).