Kinek van igaza? Tényleg minden feleslegessé vált babaholmit el kellene tennem a párom testvéreinek?

Nálunk is szokás testvér,közeli barátok gyerekének eltenni.De azért valóban számít az is,amit itt többen írtak,hogy ők mennyire segítenek,milyen a viszony köztetek.Másrészt,azt a pénzt,amiért eladod, a saját gyerekeidre költheted.

Saját történetem: sógornőm babát várt, anyósom támadólag nekem állt,hogy ugye nem dobtam ki a kisfiam ruháit,adjam sógoroméknak.Az már csak hab a tortán,nem is tudtam,hogy sógornőm terhes.Mikor családi rendezvény volt,vittem 2 zsák ruhát,megmaradt pelusokat stb.Még egy köszönömöt sem kaptam.A kisfiam 3 éves volt ekkor,tőlük és anyósomtól is a 3 év alatt 1-1 tipegőt kapott.Mindent mi, a szüleim,és a testvéremék vettek a kisfiamnak.A döbbenet viszont néhány napja ért,mikor a facebookon megláttam,hogy sógornőm árulja a tőlünk kapott,már kinőtt ruhákat./pedig megbeszéltük,hogy kérjük vissza/

Nem értem az ilyen követelőzést, amit a 21-es is leírt.

Egyértelmű, hogy az ember a szeretteinek segít, amiben tud, olyan mértékig, ami neki még nem teher anyagilag.

(valakinek jól jön az a pénz is, ami a ruhákból visszajön, egyértelmű, hogy a gyerekére fogja költeni)

Ezt az illik odaadni dolgot viszont nem értem. Ha ezt tényleg így kellene csinálni, akkor aki elsőnek szül a családban, annak peche van, mert mindent megvesz (tekintsünk el attól, amiket ajándékba kapott), aztán szépen adjon tovább mindent, mert úgy illik?

Ne értsetek félre, én egyedül a minden szón vagyok kiakadva.

Szóval a 21-es válaszoló helyében én azért rácsörögnék az anyósra, hogy mi a helyzet a ruhákkal???

A saját tapasztalatom egyébként elég negatív.

Én kb. 4 embernek adtam kölcsön a gyerekem ruháit, (volt aki rokon rokona, rokon barátja...stb, szóval nem közvetlen hozzátartozó) mire a kisebbik gyerek megszületett. Hadd ne mondjam, hogy pl. a kedvenc Disney-s bodymat úgy kaptam vissza, mintha a kutya szájából szedték volna ki. Azóta meggondolom, hogy kinek mit adok oda. Valaki abszolút nem értékeli azt, ami ingyen jött.

Mi azt csináltuk, hogy a babakocsit odaadtuk sógornőméknek 1,5 év után (addigra a lányunk hallani sem akart kocsiról, inkább sétált velünk bármilyen távot), aztán, mikor a fiunk született, visszakértük. Húgom akkor még nagyon nem ott tartott, hogy gyereke legyen, megbeszéltük, hogy egyébként sem tetszik neki ez a kocsi, majd vesz magának.

Babaruhákból néhány "kedvenc" darab járt körbe a családban, de a nagy részét eladtuk, elajándékoztuk. Etetőszék egy volt a családban, még az, amiben mi ettünk húgommal, az volt nálunk is, sógornőméknél is. Babaágyat meg pelenkázót mindenki vett magának.

Szerintem ezt elvárni nem lehet senkitől. Unokatestvéremmel sincsen olyan kapcsolatom, hogy bármit elcsereberéltünk volna a babacuccokból, pedig 2 év van a lányaink között. Támadni meg ilyennel egyenesen pofátlanság. Bármit is teszel, a férjeddel egyetértésben tedd - beszéljétek meg sógorasszonnyal, pláne, ha nem akarnak gyereket. Ha neki nem kell, akkor anyós nyafogása miatt kéne megtartani és kerülgetni egy csomó felesleget vackot?

21-es vagyok.

Gondolkodtam én is rajta,hogy felhívom,de megerősítettetek benne,hogy tegyem meg.

Felhívtam sógornőmet,valóban volt hápogás.Jaj,hát elfelejtette,meg van,amit odaadott másnak,de majd visszakéri.Mondtam,hogy szeptember végén ha jönnek hozzánk,akkor hozzák vissza.Kíváncsi leszek...