Kutakodok egy ideje, a férfiak többsége miért nem teszi ezt?

Mert itt több nő ír, vagy mert sok férfi inkább magában tartja ezeket, esetleg a haveroknak meséli el, nem fórumokon.

A mi családunkban a nők nagyon jól megvannak egymással is, a férfiakkal is.

Viszont a férjem és apukám között borzalmas a viszony.

Bár nő vagyok, de nekem anyósommal nincs különösebb gondom. Apósom más tészta, de vele a férjem se jön ki. Alkoholista, önző, kötekedős...barátai sincsenek, gyakorlatilag a feleségén kívül senki sem szereti, a férjem testvére se.

Egy tipikus példa: terhességi cukorbetegségem volt, emiatt szigorú diétát kellett tartanom. Após is cukorbeteg, de neki valószínűleg a pia is megdobta a dolgot. Családi összejövetel, mindenkinek egyértelmű volt, hogy bizonyos kajákat nem ehetek. Após kiverte a patáliát, hogy milyen bunkó vagyok, miért nem eszek tortát, bezzeg ő megeszik két nagy szeletet. Mondtam, hogy semmi gond, én szeretnék öt év múlva is életben lenni. A társaság többi része csak döbbenten meredt rá.

De ugyanez volt, hogy terhesen miért nem fogadok el pálinkát (amirőle gyébként tudja, hogy nem terhesen sem szeretem :)).

A felesége és a fia előtt rám tett obszcén megjegyzéseiről nem is beszélve.

A férjem talán emiatt is nagyon húz apukámhoz, mert ő pont az apja ellentéte: nagyon kedves, népszerű, mindenki által szeretett, melegszívű ember. Nehéz nem szeretni őt.

Nem csak itt látni ezt, ha rámész egy vicc lapra, anyós vicc van millió, após viccet tán egyet se hallottam.

Az se véletlen, nyilván.

Biztos ugyanazért, amiért két lánycica sem bírja ki egymást, műtötten se.

A nők is birtokolni akarják a területet, meg a hozzájuk tartozó férfiegyedeket is. Jelöléssel is....

A férfiak a hasonló igényeiket házon, családon kívül élik ki.