Küldenél anyósodnak süteményt ha ő soha nem küld 1 falatot se?

Az anyósod sajnos beteg. Talán még alkoholista is. Attól függetlenül, ezek után nem küldenék neki sem sütit, sem mást. Megpróbálnék semleges maradni és lehetőség szerint kizárni az életemből.

Az én anyósom sem "kutya", és próbálom is tartani vele a tisztes távolságot, de ezt néha teljesen elfelejtem, és automatikusan csomagolok neki dolgokat. De ha már így tettem, nem bánom, nagyjából nem érdekel:) Egészségére.

Ilyen viszonyban nem küldenék. Főleg azért, mert úgy tapasztaltam, ha ennyire utálnak valamit, valószínűleg kidobják a sütijeit, te meg duplán fáradsz vele, hogy neki is jusson, két adagot készítesz.

A párom családjában is az ment, hogy van valaki, aki mindig sütött, vitt mindenkinek, de mivel nem igazán kedvelték, ahogy elment, a sütije vagy a kukában, vagy a kutyában végezte.

Hidd el felesleges, nem hiszem, hogy elvárnák, ez inkább a párod mániája lehet.

Ezért nem sütnék és nem azért, mert sajnálnék néhány szeletet.

Viszont a párod felnőtt ember, keressen valami egyszerű receptet és süssön ő a szüleinek, vagy vegyen a boltban valami aprósüteményt.

"Te ne kuldj. DE, ha a ferjed vinni akar az anyjanak, abba ne szolj bele."

Akkor süssön a férj, és vigye azt, amit ő készített.

18-as, ha egyik embert megalázza a másik, semmibe veszi, be sem engedi a lakásába, akkor nehogy már az még sütit süssön neki, nehogy az a szegény férj őrlődjön.

Miért nem süt ő? Mi ez a soviniszta felfogás, hogy egy háztartásban csakis a nő főzhet, süthet, a férj egy szalmaszálat sem tehet keresztbe a konyhában?

A kérdező dupla adagot süt, hogy az őt mocskoló, megalázó, a házából kitiltó kedves anyósnak is jusson. A férj, az a lelkiismeretes, drága ember, igazán megtehetne annyit, hogy néha felemelné a kis popóját és felajánlaná, hogy: szívem, van egy kis időm, sütök egy lekváros piskótát, egy jó adagot, mert viszek belőle anyámnak is.

Ennyi. Pofonegyszerű.

Nálunk apukám és a férjem között van ez, hogy nagyon nem tudják elfogadni egymást, már nem is beszélnek. Apukám szeret főzni, a férjem nem, de ha szeretne sem lennék olyan bunkó, hogy egymásnak főzessek velük és egyik kajáját vigyem a másiknak, ha az étel készítője még csak velem sem jöhet, mert látni sem bírják egymást, szóba sem állnak.