Először megyek a párom szüleihez, van kisgyerek is ott. Nem akarok ajándékot vinni, hanem süteményt fogok sütni. Ez személyesebb és én bajlódok vele. Örülnétek? Jó ötlet? Ezért csak én fáradozom, nem? 19/L

Ha hozzám jönnél, nem kéne semmit hoznod.

Az idegen sütit mi családilag nem szeretjük, mert nem tudni, milyen hozzávalókat használtál. Plusz nem is biztos, hogy eltalálod, mi az, amit szeretnek.

(Nekem a saját készítésű dolgok nem nagy számok. Ezt úgy mondom, hogy én is sokat kézműveskedem, és tudom, hogy nekem elkészíteni sokkal nagyobb öröm, mint másnak azt megkapni.)

Én ennek örülnék. Én barátnőm is így jött először a szüleimhez, megkérdezte tőlem hogy mit szeretnek milyen süteményt, én mondtam hogy vagy valami túrósat csináljon vagy valami sósat. Végül egy jó kis túrópogácsát csinált amit még a nagymamája receptes füzetéből nyúlt le, és akkora sikert aratott vele hogy hamar elfogyott pedig mondtam neki hogy egy jó nagy tepsivel hozzon belőle :D

Én szüleim díjazták ezt, de nem ez volt a főlényeg. Nálunk mondjuk nem volt kisgyerek így ebben nem tudok segíteni. 25/F

Rokoni körömben volt már olyan, hogy mogyorós sütit vitt olyan helyre, ahol ketten is allergiásak, 1-ikük pedig nem szereti a mogyorót (persze, kérdezhetett volna, de nem tette). Mégis örültek, mert a szándék a fontos, az, hogy kínlódott vele, hogy gondolt rájuk, hogy idő szánt arra, hogy örömet okozzon, nem csak bement a boltba, megvette az 1. bonbont, amit meglátott és kész.

Én is kézműveskedem, én is nagyon jól tisztában vagyok vele, hogy én jobban örülök annak, ha ajándékozhatok, mint az ajándékozott annak, amit kapott, de annak ő sokkal jobban örül hogy kapott, és hogy olyat kapott, amin tényleg meglátszik, hogy időt szántam rá.

De a belefektetett idő neked többet jelent, mint másnak. Ha teszem azt, kötsz valakinek egy sapkát, az egy hosszabb folyamat, és közben tudod, hogy ami időt a kötéssel foglalkozol, addig a megajándékozott jár a fejedben.

Én pont azért nem szeretek saját készítésűt adni, mert tudom, hogy nem fogom eltalálni a stílust, a színt, a tárgyat. Én sem örülök annak, ha kapok egy porfogót. Mondom, akkor inkább semmit. Nem ismerem az etikettet, így alapból nem várom el senkitől, hogy ajándékot hozzon.

Ha meg tényleg a kedvesség a lényeg, egy bonbont is lehet kedvesen és szeretettel átadni, és saját sütit is lehet úgy, hogy közben a halálba kívánod a másikat.

nem mindegy mekkora a kisgyerek..Ha egy-két év alatti,akkor a sütivel akár mellé is nyúlhatsz,mert lehet még nem ehet,tejet,mogyorót,tojást,stbstb...

Amúgy én sem várnám el a gyerekem párjától,h hozzon valamit,ha jön hozzánk.Én sem vittem anyósoméknak,a férjem sem hozott hozzánk semmit(pedig mindkét bemutatkozás több napos volt,mivel az ország két különböző végében laktunk),mégis egy család lettünk...:)

Ha mi kisgyerekes családhoz megyünk, mindig viszünk valami apróságot a gyereknek, akár hány éves. Általában a gyerekek a játéknak örülnek legjobban, de lehet banán, narancs, esetleg csoki (bár sok szülő nem szereti, ha csokival etetik a gyerekét), vagy könyv.

De ez minden családban más, az ottani szokásokon múlik.

A többieknek jó a süti, ha tudsz finomakat sütni.