Szerintetek ez normális vagy máshol is van így?

keress egy felnőtt barátnőt magadnak.

nagyon szerethet ha nem képes kiállni érted

1. Miért kell, hogy kedveljenek? Anélkül csorbul az önérzeted?

2. Miért baj, ha anyukája kiakad? Akkor ő már nem lehet boldog, ha csalódást okoz anyucinak?

Pszichológust javasolnék. Akár párban, akár külön is.

Egymásnak nem tudtok segíteni, mert mindketten más probléma körül köröztök.

Hallgasd meg és gondold végig, megéri:

https://www.youtube.com/watch?v=RmqCPu6FM7I

hali az én szüleim is ilyenek voltak. egy dolgot tettem, márpedig harcoltam az igazamért. lehet, hogy napokig utána nem álltak velem szóba,vagy kizártak itthonról stb.

de meg kellett vívnom ezt a csatát. szeretem a barátomat és nem gondolom, hogy felnőtt létemre ne találkozzak vele mert anyuci félt...amikor ő ennyi idősen már férjnél volt. szóval ki kell harcolni...ennyi, felnőttek vagytok jogilag, az ilyen szülőkre csak az ajtót fogja rácsapni a gyerek pár év múlva ha van elég pénze elköltözni..szerintem senkinek nem hiányzik ez

ennyi meg kell értetni az anyjával, hogy felnőtt,normális hogy érdekli a másik nem. lassan egy éve együtt vagytok, nincsen suli, semmi ami akadályozhatna abban, hogy találkozzatok.

azóta már elfogadták a szüleim , hogy vannak érzéseim és szükségleteim...ennyi a csajnak kell kiharcolni..te nem nagyon tudsz mit tenni, ha ezt nem fogja fel akkor az nem a te bajod. jogilag oda mehet a csaj ahova akar, ha az anyja bezárja otthon akkor bűncselekményt követ el.

nekem is ilyenek voltak a szüleim, és nem akarlak elszomorítani, de ha szeretne kiállni melletted.

az első pasimnál én se tettem, mert nem akartam, aztán mostani páromnál nem volt kérdés!

Te teljesen normális vagy, sajnos a barátnőd meg az anyja nem.

Nyilván értem, hogy a barátnőd miért fél megtenni ezt a lépést, de előbb-utóbb, ha nem is veled, hanem a következő barátjával, de muszáj lesz megtennie. És nem lesz könnyebb attól, hogy idősebb lett. Mert az anyja mindig uralkodni akar majd fölötte. Ez egy beteges kapcsolat, ami köztük van, és akár így maradhat, amíg mindketten élnek. Kérdés, hogy nálad is meddig lehet feszíteni a húrt, meddig tűröd el ezt, vagy keresel egy normális lányt inkább.

A barátnőd hagyja, hogy felnőtt létére dedósként kezeljék, és nem is nagyon tűnik úgy, hogy ezen változtatni akar. Hiába sír, hogy nem engedi el az anyja, igazából nem akar kiállni saját magáért.

Felesleges az anyját okolni amiatt, hogy nem tudtok találkozni, ez már leginkább a barátnődön múlik.

Az meg egyenesen nevetséges, hogy majd ha egyetemre fog járni, akkor hétköznap nem is fogod látni. A kedves anyuka járt életében valaha egyetemre? Tisztában van vele, hogy például az egyetemi bulik is mind hétköznap vannak? Én is vettem részt ilyeneken, meg még sokan mások is, mégis lediplomáztunk. Nem azt mondom, hogy szorgalmi időszakban egyáltalán nem kell tanulni, de a legtöbb egyetemista ilyenkor ér rá programokat csinálni, jönni-menni, élni azt a nagyon király, nagyon hamar véget érő, nagyon emlékezetes egyetemista életet, ami egyszerűen hozzá tartozik a dologhoz. De ha a barátnőd hagyja, hogy az életének legszebb éveit így elcsűrjék, akkor csak tegye, de legalább ne fogja az anyukájára, mert ebben ő is vastagon benne van.