Szerintetek ez normális vagy máshol is van így?

Nehéz ügy ez.

Mert ugye, egyik oldalról adott a barátnőd, aki 18 éves, talán már betöltötte és nagykorú. Tehát fel sem merülhetne az elengedés vagy el nem engedés. De ettől függetlenül, neki kell a saját életének irányítását a kezébe venni és függetlenedni. Drasztikus lépés, ha nem könyörögtök, nem kéredzkedtek, hanem bejelentitek, hogy elmentünk strandra vagy akárhova. Nem engedélyt kértek, csak arról gondoskodtok, hogy anyukája tudja, hol van/lesz a lánya.

A másik oldalon pedig ott van egy nyilván aggódó anya (remélem erről van szó, nem pedig szimpla irigységről), aki még 8 hónap elteltével sem biztos ebben a dologban és nem akarja, hogy baja essen a lányának, vagy meg akarja óvni a csalódástól Ez persze nem értelmes cselekvés, de az aggódás mindenre jó magyarázatként szolgálhat.

A barátnődnek le kell ülnie anyukájával és újra rendezni a határokat, megmagyarázni, hogy mit hogyan szeretne illetve megérteni, hogy anyukájának mi az aggálya és mitől lenne lazább. Nem könnyű ez, de vagy most meglépi, vagy még évekig ez lesz, veled vagy mással. Mert mi van, ha szerelem ide vagy oda, megunod ezt? Ebbe is gondoljon bele a kedves mama! Ha meg a személyeddel van baja, mondja meg, bár ez nem számít igazából.