Miért várják el sokan, hogy az anyós/após költsön (pénzt, időt, energiát) az unokára?

8:28 nyomkodd már rendesen azt a kva telefont! Ennyi igény legyen már benned bszmeg, mert ez így olvashatatlan fos!

Szerintem a legtöbb nagyszülő örömmel foglalkozik az unokával, annak ellenére hogy biztosan van olyan ahol van követelőzés. Én csak a saját nagyszüleimből tudok kiindulni, akik örömmel adtak meg mindent nekünk erőn felül, mind anyagilag, mint törődés szempontjából. Az is igaz, hogy ők nagyon energikus emberek voltak, nem rokkantak bele a gyereknevelésbe és nem épültek le 60 éves korukra. Ez a kóla-mizéria pedig értelmetlen, mi is kértünk anno olyat amivel ők nem értettek egyet, és nem is kaptuk meg. Elmagyarázták miért nem, és meg is értettük. Azért 3 évtizednyi gyereknevelés után egy nagymamának tudnia kell kezelnie egy unoka minden ügyes-bajos dolgát.

Ez most erre akar ellenkérdés lenni? Ha igen akkor van baj nálad is.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__nagyszulo..

Szerintem nem várja el senki, csak a legtöbb nagyszülő él-hal az unkáért, és ahol nem így van, ott felteszik a kérdést hogy náliuk miért nem?

Nagyon sok nagyszülő pl. pótolni akarja az unokánál, amit a saját gyereknél elmulasztott pl. a munka miatt. Sokszor a szülők szerint elrontják a gyereket, mert mindent megengednek és mindent megadnak nekik.

Persze más a helyzet ott ahol annyi gyerek van hogy a nagyját még a papa csinálta az apraját meg a nagyja, Aztán már azt sem tudják ki milyen viszonyban van a másikkal.

Azért a tipikus az, hogy az olyan családban, ahol generációk óta az a szokás, hogy szülők erejükhöz mérten taníttatják gyerekeiket, támogatják családalapításukat, ott fel sem merül az hogy unokákkal való foglalkozás teher lenne.

Ahol meg lumpen-proli mentalitás volt a családban (gyerek ne akarjon álmodozni, menjen csak szakmunkásba, hogy 17 évesen már pénzt keressen), ott ez a "kultúra" adódik tovább.

Az szokott még érdekes lenni ha egy lumpen-proli környezetből kikupálódott csajt elvesz egy kulturált családból származó srác, és ilyenkor a csaj döbben le rajta nagyon, hogy Te jó ég lehet ilyen normális is egy család.

Az én szüleim 70 körül vannak (egyik kicsit innen, másik kicsit túl rajta:-)), hál'istennek jó erőben, bár mindkettejüknek vannak ilyen-olyan nyavalyái, kifejezetten energikusak. Tesóimmal mind diplomások vagyunk, mindenhol több gyerek van, 8-tól 12 évesig (az enyémek már nagyobbak). Anyám közel a nyugdíjhoz tanult meg vezetni, többek között azért, mert egyik tesómék tőlünk bő 200 km-re laknak, és ótvar a vonatközlekedés, egyszerűbb kocsival menni, és évente többször előfordul, hogy le kell szaladni hozzájuk bébiszitterkedni.

Nálunk mindig jellemző volt a családi összetartás, lehet számítani a nagyszülőkre, de van, aki ezzel visszaél, konkrétan egyik tesóm házastársa. Ő is diplomás (más kérdés, hogy az övé igazi büfészak, nem is ezzel dolgozik), tulképp nem mondható, hogy "lumpenproli" családból származik. Előfordult, hogy én szóltam rá anyámra, hogy nem kell mindig elvállalni a gyereket, pl. 3 napos ünnep előtt, amikor ő is készül, mert náluk gyűlik össze az egész família ebédre, nem kell ott tölteni a gyerekeknek 2 napot azzal az ürüggyel, hogy a szülők bevásárolnak és készülődnek (megjegyzendő, hogy az egyik ünnepnapot az én szüleimnél, a másikat a másik nagyszülőpárnál kívánták tölteni, nem tudom, mi a túróra kellett két napig készülni, amikor nem is ettek otthon, vendéget se fogadtak, ellentétben az anyámmal.) Volt megjegyzés üdítőről, itt is én tettem helyre a dolgokat, mert anyám, szegény, hirtelen megszólalni se bírt. Én mindig viszek ilyen alkalmakkor egy tálca süteményt, egy nagy lábos "férfias" kaját, ez nem jellemző erre a bizonyos családtagra.

Idén nyáron, amikor úgy tűnt, az egészet be akarják neki táblázni, rábeszéltem anyámat, hogy menjen el két hétre reumakórházba (én intéztem el, gondjai vannak az ízületeivel), és se előtte, se utána ne fogadjon unokát egy hétig, mert akkor fölösleges a kezelés. Meg tudják oldani, mert a másik nagyszülőpár friss nyugdíjas, csak ők nem viszik el a gyerekeket, hanem otthon vigyáznak rájuk, ahogy tesóm párja hazaér, már mennek is. Ettől függetlenül volt némi duzzogás, nyilván kényelmesebb lepasszolni teljesen a kicsiket (egy városban laknak egyébként.) Persze, anyám is örül az unokáknak, csak látom, hogy mennyire elfárad nyár végére, a saját dolgait hátrébb sorolja, az anyagi részéről nem is beszélve.

Egyszóval: kár lumpenprolizni, ez sokkal inkább személyiségfüggő, és bizony vannak emberek, akik visszaélnek a nagyszülő segítőkészségével, létezik a jelenség. Pontosan ezt szeretném majd elkerülni, ami pedig az ölbetett kezeket illeti: ha a tévé vagy a számítógép előtt döglenék 40 évi kvalifikált és kiemelten felelősségteljes munka után, ahhoz se lenne senkinek köze, diplomás gyerekeket neveltem, aki szintén megtette ezt, azt vitapartnernek tekintem erről a kérdésről, mást nem. Egyébként nyugdíjasként nyelveket tanulnék, utaznék és karitatív munkát végeznék, ha megérem, és nem emelik fel menet közben 80 évre a korhatárt.:-)

"Nem minden 65 év fölötti szeret/képes "300 km-t utazni" hóban, fagyban, akármilyen cuki is az unoka. "

Érdekes, minket a szülők unoka nélkül is meg tudnak látogatni 1000-ről is.

2 mentség van:

1. Kevés nyugdíj

2. Panelproliknál csak a lenti kocsmáig lehet eljutni.

https://www.youtube.com/watch?v=rvVAex4r0_8

"Érdekes, minket a szülők unoka nélkül is meg tudnak látogatni 1000-ről is."

Miért, nektek nincs pénzetek hazamenni? Kvalifikált munkátok lehet, azért a panelproli szintjét legalább megütitek alulról?