Mindenhol ilyen a leendő anyós-após? Ennyire nem érdeklődnek?

Az te családod volt. De miért kell ezt másokra ráerőltetni?

Nálunk mindig az foglalkozik a vendéggel, akinek az ismerőse, aki áthívta. Nem értem miért kéne a többieknek, akik nem ismerik, nem akarták, hogy átjöjjön megváltoztatni a napirendjük miatta. Udvariasan köszönnek, normálisak, aztán meg mennek a dolgukra.

Hm érdekes kérdés. Az is lehet, hogy a család(ok), ahol voltál nem túl közvetlenek. Az sem kizárt, hogy nem akarnak zavarba hozni kérdésekkel az első találkozón. (Bár az érdeklődés akkor is normális lenne.) De amit leginkább el tudok képzelni az az, hogy a fiacskájuknak annyi barátnője volt már, hogy a szülők meguntak mindenki felől érdeklődni, mondván: "Úgyse őt hozzá már jövőhéten" Nálunk például annak idején így volt a bátyámmal. Az első 10-12 barátnővel még igyekeztem összebarátkozni, a többiekkel már le se nagyon ültem beszélgetni, mert tudtam, hogy max 2 hónapig fog tartani, és ha közben összebarátkozunk akkor nekem lesz kellemetlen utána. (Mert a bnők rendszeresen rám írtam fb-on, kérdezősködtek vagy szepulták a tesómat)

Egyébként én voltam ilyen és olyan családnál is. Voltak, akik úgy fogadtak, hogy egyből felajánlották a tegező viszont (ekkor voltam 20), leültettek a nappaliba és kb 3 órán keresztül "faggatóztak". Nagyon élveztem, mert én is ilyen szellemben nevelkedtem és szerintem ez a normális. Rögtön körbemutogatták a házat, mit hol találok, és kezdettől úgy kezeltek, mint egy családtagot. Minden beszélgetésbe bevontak, családi eseményre meghívtak. Sosem kellett azt éreznem, hogy kirekesztett vagyok. Voltak bennfentes családi poénok, amiket pl még 4-5 hónap oda járkálás után nem kellett, hogy megértsek, de nagyon intelligensek voltak mert amikor észrevették, hogy csak mosolygok de nem értem miről van szó, rögtön elmagyarázták a hozzá fűződő történetet. :) Mai napig visszavágyom abba a családba :( És igen jártam olyan helyeken is, amiről beszélsz. Hozzá kell tennem, valami miatt mindig meghatározta a hozzáállást a szülők végzettsége és intelligenciája is. Fogd fel ezeket az alkalmakat úgy, hogy csendes megfigyelő vagy. Jobban oda tudsz koncentrálni a személyiségükre, gesztusaikra, dolgokhoz való hozzáállásukra, reakcióikra. Mert amikor a beszélgetés 2 oldal, az embernek arra is figyelnie kell, hogy ő maga mit mond, hogy viselkedik. De így, hogy neked magadra nem kell figyelni, 100%-ban tudsz rájuk, és nem siklasz el dolgok felett. Hamarabb kiismered őket. Még az is lehet, hogy rádöbbensz, "Micsoda idióta banda! Ezeknek akartam én elnyerni a tetszését?" A Te családod csinálja jól, kövesd a példájukat a későbbiekben, hogy egyszer valakinek közvetlen, jó anyósa lehess! :)

Mindenki más. Én pl. zárkózott ember vagyok. Kifejezetten utáltam az ilyen családi bemutatásokat. Iszonyat kínos mindig, vehető közönynek a részemről, de abszolút nem látom semmi értelmét a dolognak. Olyan mintha a család vizsgáztatna, hogy most akkor támogatják-e a kapcsolatot vagy fúrják ezerrel, attól függően, hogy megfelelsz-e az elvárásoknak.

Nálunk is, ha vendég jön szó szerint halálra van szekálva, hogy eszik-e, iszik-e, mi újság, stb. Nagyon ritkán jön vendég, de ez is csak látszat mézes-mázosság, hiszen anyám egyébként nem ilyen. Persze ezt a vendég nem tudja.

Felszínesnek és feleslegesnek tartom általában ezeket a köröket.

De találkoztam már őszintén kedves és érdeklődő emberekkel, azonnal felismerem őket és a közönyből, áljópofizásból én is valódi kedvességbe váltok ilyenkor. Számomra ezeknek van egyedül értelme. A többi untat és frusztrál. Persze nem azt mondom, hogy mindenki legyen közönyös, de nem kell színészkedni, az alapvető tiszteletadáson kívül.

Sztem egy talalkozasbol meg nem lehet messzemenö következteteseket levonni, ebböl meg barmi lehet, de hosszu tavon figyelj oda - mindjart elmagyarazom, h miert. Nem szivesen beszelek magamrol, de ezen keresztül jobban erthetöve tudom tenni.

Tehat nalunk is pont ugyanez van. Anyu minden vendegnek kinyalja a s..gget, a sütemeny le sem kerül az asztalrol, meg le sem nyelte az utolso falat ebedet, erön felül fut a kaveval, szo szerint tulzasokba esik, csak hogy mindene meglegyen a vendegnek es a vegen meg hazavinni is muszaj belöle egy böseges adagot (miközben maga lemondasokra kenyszerül). A ferjemmel, velünk is ilyen, persze velem csak amiota elkerültem otthonrol, mert csak azota vagyok vendeg, elötte a nelkülözes oldalat tapasztaltam meg. :D

Tehat ez az egyik veglet, ferjem rokonsaga meg a masik, ott levegönek erzem magam.

DE: ez mar tizenegynehany eve megy (!), es közben gyerekeim is születtek, a viselkedesük ebböl a szempontbol semmit sem valtozott! Es hozzateszem, korabbi barataim csaladja nem volt ilyen, ez nekem teljesen uj volt. Es bonyolitja a helyzetet, h a ferjem es a csaladja külföldi, senki nem tud magyarul es az en csaladom sem az ö nyelvükön, csak en. Tovabbi bonyolitas, h nagyon erös tajnyelven beszelnek, amit par evig en sem ertettem, most sem mindent...

Igy kifejezetten megterhelö, h anyu sok felesleges izejet forditgathatom, a tetszeni akarasat mindenkinek, es szinte csak ebböl all a csaladom (+en) es anyu kapcsolata, miközben pl. a gyerekekkel is kene valakinek foglalkozni. Anyu sosem erti am meg, h felesleges... el sem tudja kepzelni, h letezik a masik veglet, ö csak ezt az egy vegletet ismeri, mint viselkedesi format a vendegekkel!

Anyosomek elete egy ideig (hamisan) ugy tünt, talan ök annyira összepasszolnak, h sosem veszekednek, sosincs vita ebben a csaladban. Bar mindig zavart, h levegönek neznek, türelmesen a csendes megfigyelö szerepet vettem fel. Ferjem a kerdesemre forditgatott a tajnyelv miatt eleinte, ill. most is kerdezgetem. Ö nem latja ezt a különbseget a csaladjaink között, mivel magyarul nem ert es az ö csaladjaba beleszületett, neki az elfogadhato...

Elsö lepesben arra döbbentem ra, hogy anyosomeknal nem egy idealis, kivanatos, Istenien tökeletes rendröl van szo! Valojaban mindenki követi, amit anyos mond, ill. valahogy tolaraljak egymas termeszetet, a lenyeg hogy latszatra rend legyen, az egesz egy puzzlekent összeillik. De az aldozatok magaba fojtjak az erzelmeiket es betegsegek formajaban jelenik meg, ill. ujabb aldozatokat követel...

Tanulmanyaim, erdeklödesem reven egyre inkabb arra utalt minden, h sajnos betegsegröl van szo... Utanaolvastam a szemelyisegzavaroknak es minden egyes alkalommal igazolodni latom sajnos... Az össze nötagja kisebb-nagyobb mertekben narcisztikus jegyeket mutat, megdöbbentö, a ferfiakban ennek kiegeszitesekent mas szemelyisegzavarok! Meg SOHA egyetlen kerdest sem tettek fel, nem kerdeztek rolam vagy tölem barmit, egyikük sem! (anyos, apos, sogornöm es gyerekei) Igy honnan is ismernek a telefonszamomat, ha nem kerdeztek vissza, amikor en kerdeztem az üvüket, ill. közössegi portalon sem ismerösök...stb. Kerdeseimre felelnek pl. magukrol röviden, de semmi önallo kezdemenyezes. Kb. ugy kepzeld el, h a 10 eves megcsinalna a 2 eves kislanyom hajat, es neki mondja, h hozzal fesüt,hajgumit, en közbeszolok, h magason van - erre senki sem szol es tema lezarva. Anyosom a ferjemet kerdezi, kell-e lekvar, a kertböl kaposzta vagy barmi. Ez termeszetes nekik! Nem mennek bele tovabbi reszletekbe, csak javaslom, legy resen!

Mint megfigyelö, mas szempontbol is megfigyeltem az egoizmusukat, pl. sogornömet nem nagyon erdekli, ha ott vagyunk a ritka talalkozas ellenere, ha neki epp porszivozni van kedve, hazamegy (20 eves gyerekei vannak), ill. ami neki fontos, amellett mas nem latszik.

Hangsulyozom, nalatok nem feltetlenül ez van, ebböl meg barmi lehet - de megis figyelj oda!!