Szerintetek jól jártam el az alábbi esettnél?

A szituáció az volt hogy párom és én jegyben járunk idén szeretnénk házat venni hogy elköltözzünk az anyáéktól. Szép és jó volt a viszonyunk anyóssal csak az volt a baj hogy mindenért ugráltatott már és ha valamit nem azonnal csináltam meg akkor egy utolsó nem tudom mi voltam . Este 11kor jutott eszükbe hogy meg kéne rendeljek valamilyen Tv shop-os szeletelő gépet de nagyon fáradt voltam alig vártam hogy haza menjek és este normális időbe aludjak. Nem volt párom otthon mert néha fel jár Pestre dolgozni és akkor történt ez az esett hogy kibeszélt az anyós a kedves férjével úgy hogy hallottam minden egyes szavukat ahogy lehordanak. Nagyon ideges lettem nem értettem hogy miért kell ezt csinál megrendeltem volna másnap munka után. Ekkor elhatároztam hogy én nem leszek senki cselédje magam körül rendet tartok takarítottam a fenti lakást ,oda figyeltem hogy ne hagyjak szét semmi holmim. Nagyon sokszor meg bántott szidta a családom de én tűrtem a párom miatt.

El kellett mennie Páromnak 12 napra Pestre dolgozni tudtam hogy nem maradhatok ott mert már úgy is piszkáltak rendeztél a műsort hogy otthon volt. Így eljöttem onnan egyenesen anyukámék nem szóltam neki (anyósnak) mert tudtam hogy tudja hogy hol vagyok ,meg nem volt olyan a viszonyunk már hogy szóljak neki mert úgy voltam vele semmi köze nem volt hozzá hogy hol vagyok .Párom tudta hogy anyukámék vagyok mert mondtam neki hogy én nem maradok úgy ott hogy nincs itthon. Tudta a problémákat párom mert mindig beszéltünk róla és ő is látta és nem ez volt az első esett ahogy az anyja így viselkedik. Nagyon sok olyan dolog történt amit nem írok le de nem véletlenül cselekedtem így. Amikor haza jött párom köszöntünk egymásnak anyóssal semmi jelene nem volt hogy baj van. Amikor a szobánkban voltunk párommal akkor jöttbe anyós érdekes hang nemmel közölte hogy beszélnie kell velem. Én kérdeztem hogy miről is kéne beszélnünk. Ekkor lehordott mindennek hogy milyen ember vagyok mert mi az hogy nem szóltam neki hogy elmegyek (hétfőn még beszélt is párommal is és nem hiszem el hogy nem kérdezte pont Ő, de tudta hogy hol vagyok csak kötekedni akart). El kezdte szidni a családom , mondta mondta a maga igazát engem még hazugnak is nevezett hogy én irányítom a fiát ki tudja miket mondok neki . Nekem nem volt érdekemben hogy családi viszályt csináljak én is azt szeretem ha béke és nyugalom van. Jó volt a viszonyunk de történt valami gondolom hogy nem ugráltam körbe, igényesen öltözködök ,oda figyelek magamra mit eszek, nem hanyagolom el magam. Gondolom irigy is rám nem tudom csak tippelni tudom mert eljegyzésen közölte hogy nagyon rövid a szoknyám ami egyáltalán nem volt rövid. Mondják is hogy a legjobb védekezés a támadás így én is kérdeztem dolgokat tőle hogy miért nem köszöntött fel az eljegyzési bulinkon mert a szülinapommal egybe rendeztük és arra se méltatott hogy oda jöjjön puszi Boldog születésnapot. Elkezdet újra szidni párom előtt párom azt se tudta mit csináljon meg közbe se tudott nagyon szólni. Amikor 15 percen keresztül még mindig mondta a hülyeséget én közbe pakoltam össze a ruháim dolgaim rá szólt párom meg én is hogy fejezze be . Nem mert ő elmondja mit akar ekkor már elegem volt nem tudom hogy bírtam ki idáig de én közöltem vele takarítsa ki magát a szobából had pakoljak össze nyugodtam és nem érdekel amit mond.(Ezért el lehet ítélni engem hogy hogy mondhatok ilyet amikor az ő lakásában laktunk, nagyon egyszerűen mivel nagyon sokat nyeltem 2 év alatt meg direkt hergelni akart mint ha azt várta volna hogy megüssem vagy nem tudom.)Erre idegbeteg lett és megfenyegetett hogy megpofoz én vissza szóltam neki meg ne merje próbálni mert vissza adom. Ekkor nekem esett megfogta a karom el kezdett ráncigálni ki a szobából közbe fenyegetett szidta az anyámat meg hogy megpofoz. Én mondtam anyósnak hogy vegye le a kezét rólam mert feljelentem. Közbe lépet párom lefejtette az anyja kezét a karomról és elkezdte kiterelni tőlem a szobából. Páromnak is volt egy-két keresetlen szava az anyához. Így eljöttem abból a házból ahol terrorban voltam majd miután anyós már nem volt a lakásban megkönnyebbülve sírni kezdtem. Én szerintem jól cselekedtem nem bánok semmit amit mondtam neki. Ezt már nem lehetett bírni tovább. Biztos lesznek olyanok akik ezt olvasva azt gondolják hogy miért tűrtem eddig a válasz az hogy nem akartam meg sérteni párom meg szeretem . Adtam esélyt az anyjának sokszor de mindig bántott.

Jobb lesz az életünk így hogy kikerült az anyós de páromat sajnálom hogy a saját anyja nem akarja hogy boldog legyen és nem csak velem csinálta ezt anyós hanem az össze barátnőjével ezt tette .Nem tudom Ti mit gondoltok erről?