Hogy fogadjam el hogy párom anyukája utál?

Ne találkozz vele, vagy csak nagyon-nagyon ritkán. Ne beszélj vele telefonon sem és kérd meg a párodat, hogy ne is meséljen róla semmit.

Valamint tudatosítsd magadban, hogy ez abszolút az ő szegénységi bizonyítványa. Csak a saját hozzáállásodat tudod megváltozni, őt nem, ilyen fog maradni.

Biztos, nehéz elfogadnod, főleg, hogy oka nincs rá, hogy így viselkedjen és gondolom, most úgy látod, hogy ez egy patthelyzet.

Azt is el tudom képzelni, hogy mióta anyukád elment, te jobban megpróbáltál volna közeledni hozzá (talán nem tudatosan), hisz egy űr keletkezett az életedben, és még ha ezt képtelenség teljesen betölteni, te mégis így érezted akkor. Őszinte szeretetet reméltél tőle, és ezért is fáj ennyire minden.

Neki is tapintatosabbnak kellene lennie veled, hiszen nem is olyan rég történt.

Azt hiszem, hogy szerencsés vagy abban a tekintetben, hogy a párod melletted áll maximálisan. Neki se lehet könnyű, úgymond két tűz között (még ha őt is piszkálja), de felnőtt, és új családja van már, személyedben.

Szerintem tedd azt, amit előttem is leírtak, hogy próbáljátok elkerülni. Ha bunkónak tart, akkor annak. Valószínűleg más is tudja milyen, nem fognak rajta csodálkozni, de még hinni se neki. Apósod is mellettetek áll. Nem is kell csatároznotok, csak hagyjátok egymást élni. Ha így elmar titeket magától, majd megtapasztalja, hogy mit tett, és remélhetőleg időben észbe kap. Ha nem, legyen az ő baja.

Ne hagyd,hogy megkeserítse az életedet, tartsátok meg azt a távolságot.

Lassan 2 éve nem állok szóba az anyósommal, nem megyek át hozzá, pedig csak pár percre lakik.

Anno engem kidobott a férjem házából úgy, hogy közben ráncigálta a karomat is, és repült utánam a bőröndöm is, és ezt később le is tagadta! Később meg a saját házából dobott ki, és nemcsak engem, hanem a saját fiát is, mikor békülni akartam volna vele.

Mások szerint is elmezavarral küzködik, ezért sem töröm magamat, hogy jóba legyek vele.

Pláne, amióta hallottam, hogy a férjem előző feleségét is az anyósom üldözte el a mindennapos látogatásaival.

Az én anyósom szintén "imádott", majd mikor látta, hogy a fiával nagyon komolyra fordult a kapcsolat és ő kiesik a pikszisből (amiben csak szerinte volt benne, a fia szerint annyira nem), elkezdett nagyon csúnyán rivalizálni velem.

1 évig a háza táján sem jártam, miután úgy viselkedett velem, mint már nagyon rég bárki is. Kb. 11 hónap után kezdte el mondogatni a fiának, hogy ez így nem lesz jó, jön a karácsony is, (tök egyedül van a mama, max. 1-2 barátnő), és hogy ő hajlandó nekem megbocsátani!!!:).

Páromnak csak annyit mondtam, hogy majd 38 évig elvoltam az édesanyja nélkül, ne higgye azt, hogy ezentúl nem leszek meg nélküle... Sőt.

Aztán a fia szembesítette a mamát saját viselkedésével, hogy nem tisztel sem engem, sem őt, és nem kellene rivalizálnia. Persze, mi nagyon rosszul látunk mindent, de ezentúl nem fogja szóba hozni a múltat - nyilván, mert a királylánynak kellemetlen.

Azóta újra olyan, mintha misem történt volna. Már rájött, hogy a mindenféle játszmázása sem a fiára, sem rám nem hatnak. Ugyanolyan normálisan viselkedem vele, mint eddig, de eltettem magamban egy másik polcra.

Egy szó, mint száz: nem kell megfelelned az édesanyjának, ha az nem szeretettel közeledik feléd. Emiatt ne legyen bűntudatot. Kerüljétek egy ideg, ha arra van szükség. Nem érdekesek a szülinapok, névnapok, karácsony, meg mindenféle ünnepek. Éljetek ketten nagyon boldogan, az idő majd megold mindent!