Miért "kötelező" hirtelen szeretnem az anyósomat, csak azért mert beteg?
Férjemmel 10 éve vagyunk együtt, szülei nem kedveltek soha - az exét saját lányukként kezelték, velem meg se próbálkoztak soha barátkozni. Különösebben nem érdekelt, évi 4-5 alkalommal találkoztunk, elviseltem őket. Anyósom az a fajta nő, akinek társaságban mindig a középpontban kell lennie, minden összejövetel csak róla szólhat, be nem áll a szája, még a wc-re is megy az ember után úgy mondja. Nemrég kiderült, hogy Alzheimeres, azóta férjem bepánikolt és annyit akarja látni az anyját, amennyit csak lehet. De nekem is kötelező ott lennem a 1,5 éves gyerekünkkel minden héten náluk, és én ehhez már képtelen vagyok jó képet vágni. Ezen most jól összevesztünk, hogy az arcomra van írva minden, ne legyek bunkó.
Tényleg kötelességem hetente órákig hallgatni ugyanazt a két történetet? Mi lesz ha a gyerek is lassan felfogja, hogy a nagyanyja össze-vissza beszél és ok nélkül elsírja magát... Stb. amik a betegséggel járnak. Nem akarom ennek kitenni se magamat, se a gyeteket. Tényleg szemét vagyok?
Háborogsz, hogy nem törődött veled terhesen, szóval ez elvárás szerinted, hogy egy kismamáról érdeklődni kell.
Egy egy beteggel nem ez a helyzet?????
Ha jól értem, a kérdező eddig is csak -- nem jóindulatú -- közönyt kapott az anyósáéktól, sőt az unoka sem érdekli őket. (Nem érdeklődtek terhesség alatt és után se, nekik "nincs neve" a gyereknek, csak "baba".)
Értem én, hogy az exet szerették, meg így meg úgy, de amint a kérdező is írta, meg se próbálták utána őt elfogadni. Meg se próbálták.
Most akkor miért is kellene a kérdezőnek ugrálnia az anyós körül?
Körbeugrálni nem kell szerintem sem a kérdezőnek az anyóst, de azt nem tilthatja meg, hogy a férje elvigye hozzá néha a gyereket.
Mondjuk én biztos elmennék néha, nem az anyós miatt, hanem mert tudnám, hogy a férjemnek szüksége van rám, nem hagynám cserben azért, mert besértődtem anyukára, de nem vagyunk egyformák, mindenkinek szíve joga úgy dönteni, ahogy akar. De hogy az unokát se vihesse soha az apuka, az már aljas.
Ha a férjed nem haragszik az édesanyjára, akkor te miért haragszol rá?
Ő megbocsátott neki, neked is túl kellene lépned ezen. Ilyenkor a férjed mellett kellene állnod és őt támogatni. Még ha nem is minden héten mennél, de azért sűrűbben, mint eddig.
Nem tudom, miket mondhatsz vita közben a férjednek ezzel kapcsolatban, de azért arra figyelj, meg ne sértsd, mert a kapcsolatotok rovására mehet.
Ha pedig úgy alakulna a helyzet később, hogy a gyermeked elkezd sírni, mert megijed, akkor kiviszed a szobából. Elmagyarázod neki, hogy a nagymama beteg, stb. Mármint később.. Nem most, hanem majd mikor megért már ezt-azt.
Úgyis látod, hogy reagál, meg a nagymama milyen állapotban van, és tudod mérlegelni a dolgokat.
Oké, de azt tényleg fel kéne fognod, hogy a párodnak ő az édesanyja. A gyereket meg nektek kell megvédeni. Mondjuk az nem világos, hogy ha annyira nem foglalkoznak vele, akkor hogy áll elő a szitu, amikor kicsavarják a játékot a kezéből.
Valójában le kéne ülni és elmondani őszintén az ezzel kapcsolatos aggályaidat a férjednek és közösen kitalálni, hogyan tudtok úgy látogatni, hogy a gyereket ne érje rossz élmény. (Mondjuk átmentek, beszélgettek kicsit, aztán te leülsz a gyerekkel játszani vagy elmentek sétálni a környéken, aztán visszaviszed, beszélgettek még kicsit és eljöttök.) De ez persze csak akkor megoldás, ha a gyerek nem csak ürügy a számodra, amire fogni akarod, hogy miért nem akarod látni a férjed szüleit.
Amúgy anyósod sok bűnt nem követett el, azon túl, hogy nem borult zokogva a nyakadba "édes lányom" felkiáltással és hogy élénk, társasági ember, aki sokat beszél és sürög.forog.
De ne aggódj, hamarosan romlik majd az állapota és nem kell kibírnod. Csak a férjednek téged.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!