Nagyon nem jövök ki a párom anyukájával és erre kezd rámenni a lelki állapotom és a kapcsolatom is. Mit tehetnék?

Kedves utolsó!

"Felnőtt lettem. Most már értem."

Létszi ezt egy kicsit bővebben ki fejtenéd, hogy mit is értettél meg, hogy mi volt a tanulság? :)

Kedves-13.

Nem mindig ugyan azok a módszerek válnak be.

Sőt egyáltalán nem mindegy a ki indulás, már mint az indíték. Általában azt kapjuk amiből tanulni valónk van, valahogyan. azt mondod rendes férfi módjára viselkedtél, de azt is mondod, hogy gyűlölted az anyósodat. Tehát a gyülöletre való hajlam ott van-volt a szívedben, csak épp azt felszínre kelett hozni, hogy magad is szembesűlj azzal a lelki tulajdonsággal. Tehát nem lehet olyat előhozni ami nincs bennünk. az anyósod csak eszköz volt erre.

Nincs ebben semmi különös ilyen az emberi természet, és ettől kell megtisztulni az élet során. A bűntől ami a lélekben van, de nem csak neked minden embernek, szüksége van a megváltás kegyelmére. Amit Jézus Krisztus hozott el az arra érett lelkeknek.

Bocs kicsit eltértem a témától, de olyan gyakori, hogy másban keressük a hibát a rossz sorsunkért kudarcunkért.

Először mindig a magunkba kell nézni, hogy én mit tettem, vagy nem tettem azért a kialakult helyzetért.

Ne bánd, hogy nem ütötted meg anyósodat, mert az sem megoldás. Ha két ember szereti egymást akkor senki sem állhat közéjük, mert mindenre van megoldás.

Egy kapcsolat addig tart amíg van fejlődésre lehetőség, itt leginkább a lelkiekre gondolok, mint türelem megértés elfogadás. Hiszen ez a földi életünk célja értelme, hogy tanuljunk szeretni megbocsájtani, mert ezek adják a lelki békét. És bizony ezek a lelki kincsek megszerzése sok szenvedéssel járnak. DE ettől sem kell félni, és magunkat sem félteni, hanem élni az életet ami van, ami jön megélni a jót, és a rosszat is, mer abból tanul a lélek, és gyüjt tapasztalatot. És talán egy kicsit bölcsebbé válunk az Isten kegyelmébő, és akaratából.:)

Szia!

A megoldás hogy költözzetek el albérletbe. Az én párommal is azon vagyunk . Az én viszonyom az anyósommal szintén rossz. pl. Páromat mindig meg kérdezem hogy ha dolgozik vidéken hogy csináljak-e neki kaját ő azt mondja nem kell, anyós meg hát főzni kéne a fiának ha oda van dolgozni meg bla bla bla(Mert sajnos nála lakunk). Párom meg kérte a kezem karácsonykor Április 18.-án csináltunk egy eljegyzési bulit + megünnepeltük a születésnapom is . Mindenki meg köszöntött de ő nem. Most neki lesz születésnapja de szerintem nem veszek részt rajta. Eddig nem bonyolódtam vitába vele. Pedig megérdemelte volna amikor a családom ócsárolja, beszólt amikor 5 kg felesleg volt rajtam pedig nem egy szépség szegény( de ne irigykedjen mert tettem is érte hogy formába legyek ) stb.

Szerintem ez egy anyós betegség. Az enyémek nem bántják párom ,nagyon szeretik.

Én úgy vagyok vele hogy annyiszor meg bántott hogy én nem is vagyok már vele hajlandó kommunikálni köszönésen kívül, nem szeretnék vele egy látszat kapcsolatot meg tényleg ne erőltessük( Én úgy vagyok vele hogy ha elakart volna fogadni a legelején akkor megtette volna, de csak azért se) . Mindenbe belepofázik a saját fiát is bántja amire már párom is rájött hogy az anyja nem egy anya típus.

De azt szeretem volna mondani neked hogy költőzzetek el mert csak rosszabb lesz. A saját portádon azt csinálsz amit akarsz és nem muszáj megtűrnöd.

A bántásait azt nem veszem figyelembe de megjegyzem és amit elköltözünk majd a fejéhez fogom vágni az összes feszültséget ami bennem van.

Úgy látom minden hol harcolni kell velük :)