Ti hogyan ítélitek meg a helyzetünket? Anyósom ellátása miatt komolyan gondolkodok a váláson.
Próbálom röviden leírni a helyzetünket. Anyósom 6 éve nálunk lakik, sajnos alzheimeres, nem lehet már egy pillanatra sem egyedül hagyni. Amikor hozzánk költözött, még itthon voltam a 3 gyerekkel, vagyis épp a legkisebbel, tényleg nem jelentett sokkal nagyobb pluszt a főzés, mosás, takarítás, stb. azáltal, hogy Ő is itt lakik. Meg is csináltam szívesen, jó a kapcsoltunk, Ő is sokat segített rajtam anno a gyerekek körül, amit nem felejtettem el. Aztán másfél éve visszamentem dolgozni és mostmár az ellátása, gondozása így nagyon nehéz. Ugye ott vannak a gyerekek, akikkel tanulni kell, a háztartás, a minden... Rengeteget romlott az állapota, állandó felügyeletet igényel, ezért egy ápolót fogadtunk, amíg én dolgozom, Ő van itt Vele. Viszont én főzök Neki minden nap (nekünk ugye már nem kellene, mert mindenki munkahelyen, iskolában, stb. eszik), én viszem a szabit kivéve orvoshoz, én hallgatom meg ezredjére a kis történeteit, én rakok utána rendet (tényleg olyan, mint egy gyerek sajnos), én keresem az elfelejtett helyre tett dolgait, én mosok, takarítok, csinálok mindent és elegem lett őszintén. Merthogy van egy lánya is, aki a fél éves babájával van otthon és semmit nem vállal az egészből, Neki csak addig kellett a nagymama, amíg a nagyobb gyerekükre még tudott vigyázni. Eleinte beszállt a költségekbe, mára már az is elmarad, így az áplónőt is mi gazdálkodjuk ki. A férjem is az első években sokat segített, de mára már úgy érzem, hogy az egész gondozási feladat egyedül az én vállamat nyomja, holott alapvetően szerintem ez a gyerekek feladata lenne, nekem kellene itt-ott besegíteni és nem fordítva.
Próbáltam a férjemmel, sógornőmmel is beszélni, jöttek a nagy ígéretek, de semmi nem változott. És belefáradtam. Ne értsetek félre, szívesen segítek anyósomon, nagyon szeretem, de egyedül nem bírom.
Szóval hosszas könyörgések, tépelődések után fogtam a gyerekeket és eljöttem anyukámhoz, egyelőre néhány hétre. A gyerekeknek azt mondtam, hogy kirándulunk egyet a mamához (az ország másik felében laknak), nem akartam még Őket beavatni, hogy mekkora a baj. És az a durva, hogy mennyire jól érzi magát mindenki, köztük én is. Évek óta nem tudtunk sehova se menni, most mindenki felszabadult egy kicsit.
A férjemmel egyébként ezt megelőzően nagyon jó volt a házasságunk, nagyon jó apa, imádja a gyerekeket, de ezen marhára elsiklott a kapcsolatunk. Mert én kértem, hogy beszéljen a tesójával, hogy Ő is vállaljon már valamit, de nem lett foganatja. Szerintem még helyre lehetne hozni a házasságunkat, de ahhoz gyökeres változtatásokra lenne szükség és nem később, hanem azonnal. Mert a férjem is belekényelmesedett az egészbe, ami nyilván az én hibám is, mert mindent megcsináltam. Persze csak addig, amíg a 24 órába belefér, utána meg hiába szóltam, kértem segítséget, nem történt semmi.
Most próbálgatja, hogy milyen nehéz is az édesanyját ellátni, eleinte telefonon azt mondta, hogy minden rendben, megoldja, de néhány napja már kérdezgeti, hogy mikor megyünk haza.
Szerintetek? Tudom, hogy összetett, de mit lehet ilyenkor csinálni, ami mindenkinek jó?
47!
Kettő. Előbb a nagyapám, aztán a nagyanyám. Előbbi Alzheimeres volt szintén. Neki fel év volt a várakozási idő, úgy, hogy jegyzői sürgetes is volt, plusz az intézet igazgatója régi jó ismerős. Ki kell várni akkor is a hivatalos iratok erkezeset . A betegségről háziorvosi és két különböző szakorvoshoz igazolás, a nyugdijfolyositotol jövedelem igazolás kell. A nagyanyám 13 hónapja vár felvételre, nála Parkinson kor a diagnózis, igen előre haladott stádiumban, 24 őrs felügyeletet igényel. Nincs az a pénz, amivel még lehet sürgeti. Már probaltuk.
SŐT! Elmondom neked, hogy ÁTMENETI helyek is vannak, pont azért, ha valakinél hirtelen alakul ki vészhelyzet legyen hova tenni. Volt olyan is a családban, hogy az időst 24 órában ápoló családtagnak az élete múlott azon, hogy kórházba vonuljon hetekre. Két nap alatt átmeneti helyet találtunk a gondozottjának.
Ha 13 hónapja nem tudtok helyet találni egy 24 órás felügyeletre szoruló idősnek akkor valamit kurvä szarul csináltok már ne haragudj. Annyi otthon van, mint égen a csillag hellyel és nem csak ott van hely, ahol 500 ezer + a beugró.
Köszönöm még egyszer, hogy válaszoltatok! Nálunk is már benn van anyósom, minden rendben. Látogatjuk, meg látjuk, hogy mindene megvan, valahol többet adnak Neki, mint én... Jól érzi Magát és ez a legfontosabb. Új barátnők, folyamatos felügyelet, ha megyünk a gyerekekkel, bemutat mindenkinek, hogy 'az én unokáim, a fiam, a menyem'. Kicsit sajnálom, valahol hiányzik is nyilván... Valahol meg most kezdünk élni, el tudunk menni az állatkertbe, 1-2 napos programokra, amiket a gyerekek önfeledten élveznek. Ebből a szempontból meg könnyebb, nyilván.
Sógornő meg azóta is szapul, de arra már tényleg bevettem a l....rom kapszulát:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!