Ti hogyan ítélitek meg a helyzetünket? Anyósom ellátása miatt komolyan gondolkodok a váláson.
Próbálom röviden leírni a helyzetünket. Anyósom 6 éve nálunk lakik, sajnos alzheimeres, nem lehet már egy pillanatra sem egyedül hagyni. Amikor hozzánk költözött, még itthon voltam a 3 gyerekkel, vagyis épp a legkisebbel, tényleg nem jelentett sokkal nagyobb pluszt a főzés, mosás, takarítás, stb. azáltal, hogy Ő is itt lakik. Meg is csináltam szívesen, jó a kapcsoltunk, Ő is sokat segített rajtam anno a gyerekek körül, amit nem felejtettem el. Aztán másfél éve visszamentem dolgozni és mostmár az ellátása, gondozása így nagyon nehéz. Ugye ott vannak a gyerekek, akikkel tanulni kell, a háztartás, a minden... Rengeteget romlott az állapota, állandó felügyeletet igényel, ezért egy ápolót fogadtunk, amíg én dolgozom, Ő van itt Vele. Viszont én főzök Neki minden nap (nekünk ugye már nem kellene, mert mindenki munkahelyen, iskolában, stb. eszik), én viszem a szabit kivéve orvoshoz, én hallgatom meg ezredjére a kis történeteit, én rakok utána rendet (tényleg olyan, mint egy gyerek sajnos), én keresem az elfelejtett helyre tett dolgait, én mosok, takarítok, csinálok mindent és elegem lett őszintén. Merthogy van egy lánya is, aki a fél éves babájával van otthon és semmit nem vállal az egészből, Neki csak addig kellett a nagymama, amíg a nagyobb gyerekükre még tudott vigyázni. Eleinte beszállt a költségekbe, mára már az is elmarad, így az áplónőt is mi gazdálkodjuk ki. A férjem is az első években sokat segített, de mára már úgy érzem, hogy az egész gondozási feladat egyedül az én vállamat nyomja, holott alapvetően szerintem ez a gyerekek feladata lenne, nekem kellene itt-ott besegíteni és nem fordítva.
Próbáltam a férjemmel, sógornőmmel is beszélni, jöttek a nagy ígéretek, de semmi nem változott. És belefáradtam. Ne értsetek félre, szívesen segítek anyósomon, nagyon szeretem, de egyedül nem bírom.
Szóval hosszas könyörgések, tépelődések után fogtam a gyerekeket és eljöttem anyukámhoz, egyelőre néhány hétre. A gyerekeknek azt mondtam, hogy kirándulunk egyet a mamához (az ország másik felében laknak), nem akartam még Őket beavatni, hogy mekkora a baj. És az a durva, hogy mennyire jól érzi magát mindenki, köztük én is. Évek óta nem tudtunk sehova se menni, most mindenki felszabadult egy kicsit.
A férjemmel egyébként ezt megelőzően nagyon jó volt a házasságunk, nagyon jó apa, imádja a gyerekeket, de ezen marhára elsiklott a kapcsolatunk. Mert én kértem, hogy beszéljen a tesójával, hogy Ő is vállaljon már valamit, de nem lett foganatja. Szerintem még helyre lehetne hozni a házasságunkat, de ahhoz gyökeres változtatásokra lenne szükség és nem később, hanem azonnal. Mert a férjem is belekényelmesedett az egészbe, ami nyilván az én hibám is, mert mindent megcsináltam. Persze csak addig, amíg a 24 órába belefér, utána meg hiába szóltam, kértem segítséget, nem történt semmi.
Most próbálgatja, hogy milyen nehéz is az édesanyját ellátni, eleinte telefonon azt mondta, hogy minden rendben, megoldja, de néhány napja már kérdezgeti, hogy mikor megyünk haza.
Szerintetek? Tudom, hogy összetett, de mit lehet ilyenkor csinálni, ami mindenkinek jó?
válasza:Jól tetted, hogy leléptél. Tarts ki addig, amíg komoly változás nem lesz, azért a férjednek megemlíthetnéd amit itt írtál: "És az a durva, hogy mennyire jól érzi magát mindenki, köztük én is. Évek óta nem tudtunk sehova se menni, most mindenki felszabadult egy kicsit. "
Nem árt, ha rájön, hogy akár végleg el is veszíthet.
Arra vigyázz, ha visszamentek, akkor ne ugyanabba csöppenj amit otthagytál. Előtte tisztázni kell, hogy pontosan ki mit vállal és ezt keményen tartasd is be velük.
válasza:Részvétem. ...
A nagyapám volt Alzheimeres. A diagnózis és halála között 13 év telt el, ebből az utolsó 3 konkrétan úgy, hogy minden nemű kommunikációra képtelen volt, egész nap mozdulatlanul feküdt az ágyban. Nálunk is az "otthonba semmiképp" elv érvényesült. A nagyanyám ennek köszönhetően súlyos depressziós lett, anyám kapott pár idegosszeroppanast, a nagynenenmnek "csak" a házassága ment rá. Szépen hangzik a jóban rosszban, meg a sose tennék ilyet az anyammal, szóba se jöhet az otthon, de látod mi a vége. Te válást fontolgatod. Végül is így csak a gyerekek, a te és a ferjed élete lesz elbaxva. Minimum 4 életét tönkre vágni egy miatt, aki menthetetlen, igen nagy hiba.
válasza: válasza:1. Jo, hoy lelkiismertes vagy, de ez NEM a te dolgod
2. En ismet beszlelnek a ferjemmel, es megmondamam, hogy vagy segit, vagy elhagyom, mert nem nekem kell beleszskadnom az O anyjanak az apolasaba
3. Most mondanam, hogy szrd le anyost, es hagyd a ferjedre, de abbol csak baja lesz az asszonynak
4. Bocsi, hlye voltal, en egy percig nem vallaltam volna igy, hogy senki nem segit, mert tudtam volna, h abbol lesz ez, hogy te csinalod ok meg elvannak
Ugyanezt megjartuk nagyapammal. Apa gondozta, meg en suli utan. A masik fia, aki 5 percre lakott tolunk meg le se szrta, es nem ertette, apa miert nyuzott folyton, meg va. A halalan. Aztan mikor elmentunk nyaralni es ra maradt egy hetig papa, rogton leesett neki a tantusz. Ezert javasoltam, hogy hagyd a ferjedre meg a tesoira, gyorsan atereznek, mi van veled.
Es az otthon, vagy la.kepzett apolono lenne a legjobb.
Csendben megjegyeznem, hogy a hazassagod nem lehet annyira szuper, ha aferjed siman nezi, h tonkremesz testileg es lelkileg is.
válasza: válasza:1. válaszoló vagyok. Alapvetően én is otthon ellenes vagyok. De vannak helyzetek, amikor a családnak nincsen pénze 24 órában házi ápolóra, és az évek során elfogy az ereje. Persze ne egy állami halálgyár otthonba adjátok be, hanme egy normális, fizetős magánotthonba. Azok közt is van rossz és jó. Van, ahol saját önálló szobája is lehet, vagy kétágyas. Nyugdupija + az általatok fizetettt kiegészítés elég kell hogy legyen. Ilyenkor még saját lakást sem kell beadni.
És ha relatíve közel magatokhoz találnátok ilyen helyet, akkor akárnapi szinten, de legalább heti többször látogathatjátok.
válasza: válasza:Jóval többet tettél, mint amit a helyzet elvárt volna, de a bentlakásos otthonra adott válaszod alapján a saját csökönyösséged is akadálya a problémák megoldásának, mert ez az egyetlen mindenkinek jó megoldás.
Próbálj egy picit tovább látni az orrodnál ("bedugjuk a mamát az otthonba") és legalább a gyerekek lelki világára gondolni, hamár a házasságodat veszni hagynád. Szerinted a gyerekekben nem okoz törést, hogy a mama magatehetetlenül fekszik és egyik napról a másikra majd nem ismeri meg őket? Agresszívvá is válhat. Nem azt mondom, hogy a gyerekeket burokban kell nevelni a betegségek és halál tudatától elzárva, de a lassú leépülést, ahogy a test ottmarad, de teljesen megszűnik az az ember, aki volt, még felnőttként is nehéz végignézni, miért raksz ilyen terhet a gyerekeidre is?
válasza:Bocs hogy ezt mondom de a férjed egy p.csfej... Néhány napja kérdezgeti hogy mikor mentek haza?? Ebből is az látszik hogy Te ott egy háztartási robot vagy semmi más.....Mert hogy Te gondozod a mamát, főzöl, takarítasz, gyerekekkel tanulsz, orvoshoz rohangálsz de hol van a férjed ilyenkor??? Ő mit segít?? Miért nem azt mondta hogy igazad van, és hogy ő egy nagy p.cs? (mármint a férjed)
Én ilyenkor azt bírom hogy az öröklésnél meg tartják a markukat, mert az nekik jár... De gondozni a saját anyjukat azt képtelenek....
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!