Anyósék látogatása hogy zajlik nálatok?

nálunk sehogy, én 6 éve az ügyeletes szörny vagyok a családban, azt mondják a párom elméjét megmérgeztem és addig nem beszélnek vele amég el nem tűnök az életükből.

a gyermekem apjának szülei pedig imádnak (gyermekem apja már halott) és nagyon kedvesek, még az "új" páromnak is örülnek.

hozzájuk mindig úgy megyünk hogy szólunk hogy mikor jó nekik és ahhoz alkalmazkodunk.

lehetőleg hogy a sógornőm is otthon legyen és tudjon játszani, beszélgetni a lányommal.

szoktunk vinni nekik ajándékot(egy kis gyümölcs vagy márványsajt-mama kedvence) és annak nagyon örülnek.

vagy saját készítésű sütemény, és akkor tiszta a lelkiismereted hogy megkínálnak ebéddel.

mert ugye az ebéd az kötelező, mert nem bírnak nem megkínálni.

általában jó a hangulat és mikor ebéd után kicsit beszélgettünk elmegyünk haza, hogy mindenki pihenhessen.

kb ennyi.

Ez hatalmas bunkóság.

A mi szüleink nem jönnek soha, az én párom nincs valami jóban a sajátjaival, ritkán találkoznak, én meg hazautazom időnként a szüleimhez.

De ha ilyet csinálnának, hamar leállítanám őket.

a mamának (papa nincs) kulcsa van a lakásunkhoz ... tőlem aztán bármikor jöhet, én szeretem, meg ő is engem és az unokáit is ...

valahogy nem ebbe az irányba kellene terelni a kapcsolatotokat?

Napokkal előre megbeszéljük, persze van, hogy hamarabb jön pár perccel, de nem vészes. Szerencsére áldott jó anyósom van, tiszteletben tartja a "szabályainkat".

A sógornőmmel voltak korábban gondok, csak úgy beugrott, sokszor napi rendeszerességgel, nálunk étkezett, itt aludt...Sokáig tűrtem, aztán szóltam érte, azóta nem jön annyiszor.

Nálunk is így zajlott, de egy idő után nem voltam hajlnadó átszervezni a programokat. Amíg csak mi voltunk, addig még belefért (bár csak és kizárólag a férjem miatt), de most már gyerekkel megyünk barátokhoz, ovis társakkal vannak programok stb, nem vagyok hajlandó lemondani/átszervezni.

Az első pár alkalommal ők is vérig sértődtek (sokszor ott álltak az üres lakás előtt), de egy idő után megtanulták, hogy vagy szólnak, vagy pofára esnek.

Miután megszületett a kislányunk akkor szoktak rá anyósék h csak betoppannak, miután többször sikerült úgy jönni h volt vendékünk de anyós akkor is bejött és magyarázott megmondtam h vagy ideszól és megkérdezi h ráérünk e vagy nem fogom beengedni, ment a nagy hiszti, de azért csak sikerült belejönni. Anyukámékkal mindig 1 héttel előbb megbeszéljük h mikor jönnek.

Sztem nagyon nagy bunkóság csak úgy beállítani. Mivel ha jön vki sztem megkínálni egy kis sütivel, üdítővel.

Anyósodék is jóval hamarabb oda tudnának szólni mert maga az út 2 óra na és gonfolom nem mindog reggel találja ki h na akkor menjünk. Én megmondanám nekik is h szóljanak előtte ha nem akkor elmegyek arra amit megszerveztem magunknak, vagy nem engedem be ha pihenni akarok. Azért neh már ne lehessen programot szervezni, pihenni mert bármikor beállíthaznak. Na meg ne kelljen már vki miatt lemondanom a programunk.

Én se anyóséknak, se a saját szüleimnek nem engedem, hogy váratlanul beállítsanak. Sokszor hétvégén is dolgozom, ha szabad vagyok azt szeretem nyugalomban eltölteni, nem mást kerülgetni az otthonomban.

Ha jönnek/mi megyünk akkor se ülünk egymás nyakán egész nap, pár óra bőven elég.

900 km-re élünk. Kényelmes így. Haza megyünk évente kétszer, általában 3-5 napot töltünk mind a kettőnk családjánál, szabadságtól függően. Az én szüleim és a párom szülei évente egyszer látogatnak meg minket.

Mindent időben bejelentünk, általában már 3 hónappal előtte a körül-belüli időpontokat, 1-2 hónappal korábban pedig tudjuk a pontos dátumokat. Így egyszerű, kényelmes. Amúgy skype-on tartjuk a kapcsolatot, heti átlag kétszer beszélek én is a szüleimmel, és a párom is.