Hogyan "menthetem" meg a párom az anyjáéktól?

9: nem, nem csak te, viszont így nem igazán fogalmaz egy férfi! :)

Valóban nem lehet tudni,hogy férfi vagy nõ a kérdezõ.

Már megint ez a hülye páromozás. Mi ez az új divat? Fogalmazd meg normálisan, hogy barát vagy barátnő, és abból a nemét is megtudjuk szerencsétlennek. Először én is úgy értettem, hogy a kérdező a nő, de visszaolvasva, tényleg nem egyértelmű, csak a stílusból lehet következtetni.

Itt két különböző dologról van szó: a te viszonyodról a szüleihez, és az ő viszonyáról a saját szüleihez. A felnőtté válás első jele lenne, ha a fiú önálló élethez kezdene egy szüleitől külön háztartásban. Ha ott lakik náluk, függőségben él. Érzelmi függőségben is. Ne vedd a szívedre, ha a szülők nem akarnak téged személyesen megismerni. Ezeknek (főleg a mamának) a szülőknek úgysem lenne egyik barátnő sem ELÉG JÓ. A barátnő az ellenség, aki ELVESZI AZ Ő KICSI FIUKAT. Az életkorod, meg, hogy gyerekes vagy, csak kifogás az édes(JÓ)szülőktől. A tanácsom az, hogy próbálj pártatlan maradni, bármennyire is nehéz. Csak a fiú léphet ebben a dologban. Kérdés az, hogy akarja-e, hogy képes-e rá? Mi szól az ellen, hogy külön költözzön, és az életét a saját kezébe vegye? Ha téged is akar, meg a szülei által biztosított kényelmes életet, nem fog menni. NEKI KELL ÁLLÁST FOGLALNIA EBBEN A DOLOGBAN. Ha te sajnálod őt és vele szenvedsz, azzal magadnak nem teszel szívességet. Fiatal még a kapcsolatotok, még nem ismered őt jól. Csak az áldozatot látod a barátodban. De mi van, ha jól érzi magát ebben a szerepben és nem is akar változtatni rajta?

Ha lenne rá igénye, nem így élne. Magától kell felnőnie. Az anyukája akarsz lenni? Családi pótlék már nem jár rá...

Én a 15-ös vagyok: ha a kérdező fiúnemű, akkor is ugyanaz a válaszom. Tessék kicserélni a "fiuk" kijezezést a "lányuk"-ra. Teljesen mindegy, milyen nemű a kérdező. Nekem azt sugallta, hogy a női partnertől, a barátnőtől jött a kérdés.

Tök mindegy, hogy férfi vagy nő. Miért, akkor jönnének a nemre szabott válaszok?