Ez komolyan normális dolog?
A párommal albérletben lakunk. A város, ahol vagyunk, elég drága, 1 szobáért fizetünk annyit, mint az ország más részein egy lakásért. Mivel az én fizetésem nem sokkal több (10-15-20ezer forinttal, attól függ, milyen a beosztásom az adott hónapban), mint a bérleti díj, úgy állapodtunk meg, hogy a szobát az én fizetésemből rendezzük. Így nekem marad egy hónapra körülbelül 15ezer forintom, amit "magamra költhetek." Ebből veszek bérletet, tampont, illetve a főzéshez szükséges dolgok nagy részét is ebből finanszírozom ...
Az elején úgy gondoltam, hogy ha elfogy az én általam keresett pénzből megmaradt összeg, akkor kérhetek a páromtól, hiszen azt a többtízezret azért is fizetem a főbérlőnek, hogy ő is itt lakhasson és nem az x. felsőt meg nadrágot veszem belőle. Sajnos ez úgy tűnik csak az én agyamban fogalmazódott meg így... Akárhányszor kérek tőle (ez kb. a harmadik hét körül szokott előfordulni), forgatja a szemét, látni rajta, hogy nem tetszik neki.
Ő heti fizetést kap, egy hónapban a háromszorosát megkeresi az enyémnek. Most is szerettem volna tőle kérni, mert nem tudok miből karácsonyi ajándékot venni, és közölte, hogy nem tud adni, mert neki sincs sok és még abból kell ajándékot vennie. Pár napja kapott fizetést, (több tízezret..), amiből tudom, hogy valamennyit biztosan elköltött, de akkor is kellett volna még maradjon jó 20-30ezer forint... Gyanítom az anyjának adta, aki egy munkanélküli rinyagép.
Ahogy leírtam ezeket én is érzem, hogy ez nem a legnormálisabb felállás... Köszönöm, hogy kiírhattam magamból, bármilyen tanácsot, véleményt szívesen fogadok.
Utolsó kettőnek: lehetne ezt normálisan is csinálni, ha olyan a partner, egyáltalán nem lényeg, hogy kinek a pénzéből vannak fizetve a kötelező dolgok.
Mi lustaságból nem intéztük el a közös bankszámlát 3 és fél év alatt még, és sokszor volt olyan, hogy az én fizum majdnem teljesen elment a számlákra, rezsire, mikor még kb. feleennyit kerestem. Egyszerűen azért, mert én jobban ráértem, és előbb eljutottam a postára, bankba stb., így én fizettem ki ezeket. Na de olyan sose volt, hogy könyörögnöm kellett a férjemnek pénzért, miután én mindent elköltöttem a kettőnk dolgaira. Egyszerűen szóltam, hogy nincs már pénzem, kellene, mire ő fogta magát, levett egy nagyobb összeget a számlájáról (többnyire az egészet), és szépen letette otthon. Ehhez bármikor szó nélkül hozzányúlhattam. Mostanában ő ér rá jobban, és én keresek többet, ezért fordítva van, ő fizeti ki a kötelezőket, és az én pénzemből élünk, ami otthon van kp-ban, mert így kapom a nagy részét. Természetesen ő is szó nélkül hozzányúlhat.
Ezt csak azért írtam le, hogy nem feltétlenül kell mindent felezni. Egy normális partnerrel jól működik ez a rendszer, hogy az egyik fizuból kifizetjük, amit kell, a másikból élünk, csak épp a kérdező partnere értelemszerűen nem tartozik ebbe a kategóriába.
Igaza van az előzőeknek, ez nem közös kassza.
Jövő hónaptól fele-fele intézzétek. Mindent közösen fizessetek. Ha nem tetszik neki, akkor lépj le és rá fog jönni.
Ez egy élősködő, dettó ilyen volt a volt férjem. Minden számlát én fizettem, a kaját én vettem. Az én pénzem a mi pénzünk volt, az ő pénze meg az ő pénze.
ó kérdező... ez komoly?!
ne már...!
Kózös az, ha a lakbért, rezsit elfelezitek, bevásárlást elfelezitek, és utána kinek, mi marad. Kezdd el gyűjteni a számlákat.
Amúgy ennél jobb megoldás lenne, ha otthagynád .
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!