Lányos anyák! Ti hogyan fogadtátok el a lányotok barátját (vő jelöltet)?
A kérdés arra irányulna, hogy ha elsőre nem is lett volna szimpatikus, de a lányotok jól megvan vele (több éve) és haladnak is az életben (dolgoznak becsületesen, tanulnak folyamatosan, támogatják egymást, önerőből (szülői segítség nélkül) vásárolnak ingatlant, autót.
Beleszólnátok az életükbe csak azért, mert nektek nem szimpatikus a fiú (férfi)?
Huuuu!
Megszórtatok úgy válaszokkal.
Janka néni!
Bocs a rossz megfogalmazásért.
Az anyós folyamatosan (évek óta) hangolja ellenem a lányát. Sikertelenül.
Persze én sem vagyok tökéletes.
De a lányával jól megvagyok, szeretjük egymást.
Lehet azt nem szereti, hogy van saját véleményem (felnőtt emberként mondjuk ez alap).
Ő ha elmondja a véleményét (ha kérjük, ha nem) meghallgatjuk, majd döntünk valahogy. Ha nem az van amit ő "javasolt" akkor meg van sértődve, még akkor is mikor "egetverő" baromság is volt a tanácsa.
Jaj, Kedves Kérdező, még jó, hogy van véleményed a saját életedről, dolgaitokról! Nos, neki is van. Sokan esnek ebbe a hibába, azt hiszik a tanácsadás egyben azt is jelenti, hogy úgy lesz, ahogy ő mondja. Hát nem feltétlen.
Legközelebb, ha kéretlenül véleményt mond, amit nem fogadtok el és ezért szemrehányást kapsz/kaptok közöld vele: A vélemény olyan mint a s.gg - mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra!
Az egész helyzetben persze a T. Nejednek is lenne teendője, de lehet, hogy a dezertált testvéréék kezelték a legjobban a problémát.
Aranyos a kérdés, jók a válaszok is.
Annyit fűznék hozzá, hogy sajnos a lánynak semmi esélye nincs a saját anyját rendbetenni hozzáállás szempontból, amikor köztük van még egy báty is, akibe az édesanya szerelmes, te pedig mint lány csak úgy másodiknak lettél létrehozva.
Sajnos ha több éves, sőt évtizedes kemény vitákon van túl anya-lánya, akkor az a 25-35-ös házas időszakra sem fog megjavulni, esetleg enyhülni.
#16-os esetleg pszichológus vagy?
Most belegondolva még lehet, hogy látatlanba is igazad van.
Szerinted, ha nem lehet "rendbe hozni" az anyóst, akkor mi a megoldás? A teljes elszigetelődés?
Abba nem gondol bele a szülő, hogy akit így "elmar" maga mellől, később (öregkorában) arra kellene "támaszkodnia?
Mert akár egyedül is maradhat a mostani viselkedése miatt.
16-os vagyok. Kérdező, látszik, hogy már egy kicsit érettebb és komolyabb fiú vagy, ez nagyon jó. Igen, teljesen igazad van. Egyelőre nem gondol bele sajnos, lehet, hogy egy kicsit elveszítette az időérzékét, lányát még mindig túl kicsitnek érzi, önmagát pedig változatlannak.
Az ilyen szitukban az egyik legjobb valóban a távolságtartás, csak ezt tudom mondani. Tehát ne keresd a társaságát, ha te veszed fel a telefont, s beszélgetne veled, akkor azonnal add át a lányának, látványosan kerüld. Ha pl. családi összejövetel van, akkor egy-két mondatot beszélj vele felszínesen, de ne bontakozz ki. Lányának is mondhatod, hogy az anyja helyett inkább mehetnétek ti kettesben ide-oda. Így legkésőbb pár év múlva rá fog jönni az anyós, hogy hiányzol/hiányoztok neki. Közben peidg próbálj azért haladni, fejlődni, a lányát szeretni, ezt-azt kisebb mértékben megadni neki, stb. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!