Lányos anyák! Ti hogyan fogadtátok el a lányotok barátját (vő jelöltet)?

Pár év után már nem szimpátiáról van szó, ne is haragudj.

Szimpatikus lehet egy-öt alkalom alatt, később, ha mennek szépen a dolgaik és tartjuk a kapcsolatot már megismertem és ez alapján viszonyulok hozzá.

És ha az még mindig nem győzött meg, hogy jól meg vannak, haladnak stb. (ahogy írod) akkor még is mi a baj vele? Hogy Te nem választottad volna vagy nem vonzódtál volna hozzá? És? Kit érdekel. Örülj, hogy minden rendben!Nem lesztek a vejeddel külön is öribarik.

Beleszólni meg? Csak azért, mert a srác nem szimpatikus? Te miről beszélsz? Bele semmiképp sem szólnék. Ha kérdezik a véleményem, kérik a tanácsom, elmondom. De úgy látom, a Te építő kritikád nélkül is jól intézik az életüket. Szólj csak bele! Akkor nem csak a szimpátia lesz a kérdés, hanem végre eléred, hogy konfliktussá dagadjon,mert nem hagy nyugodni, hogy a vejed "nem szimpatikus".

Az én lányom barátját eleinte furcsállottam, azt hittem nem illenek egymáshoz. Aztán a srác felengedett két-három alkalom után és már látom, hogy a lányom mit lát benne. Én még sokáig (ha kitart a kapcsolat) csak ülök és figyelek, próbálom megismerni a srácot. Bízom benne, hogy nem akar "megfelelni", hanem adja magát.

Jaaaaaa. Hát nem, nem fogalmaztál pontosan.

Nem fogad el? Beleszól e miatt a dolgaitokba vagy csak érzed ezt?

Azért figyelj! A lányos anyák gyakran a vonzalmukat palástolják a vő el nem fogadásával. Illetve ezzel a vetítéssel. Ugyan akkor az is lehet, hogy szimplán féltékenyek a saját lányukra (mert jobban választott, mert jobban sikerült a párkapcsolata) és az ő szépen alakuló életére. Tudom, hogy nem helyes, de vannak ilyenek (pl. az én anyám is ilyen volt)

Minden tisztelet mellett: az idősebbek mindig azt gondolják ők jobban tudnak mindent ezért szólnak bele. Van olyan ismerősöm (anyám lehetne) aki elmondja a véleményét, majd közli ha tetszik meg fogadjuk ha nem nem. és továbblép a dolgon.

A nem elfogadás az más tészta! Számtalan oka lehet, de a legtöbb értelmetlen kitalált stb. dolog. A párod egyke? vagy a legkisebb királylány? Mert ez mind ok. Én anyósom szeme fényét a királyfit (2 lánytestvér mellől) vittem el. na ő se ilyen menyt képzelt. nem is beszélünk... de ha nekik így jó...

Jah és én egyke kislány voltam egyetemre jártam a párom pedig kétkezi munkás, mégis első perctől szerette anyám és elfogadta. nem mondom hogy nem akar beleszólni dolgokba, hogy szerinte az vagy az úgy vagy így jobb lenne, de az idősebbek ilyenek. de mint mondtam a nem elfogadás az más. hát vagy megszoksz vagy megszöksz.

Én lányos anya vagyok felnött "gyerekekkel".

A lányaim partnereihez nem álltam ellenségesen soha. Természetesen volt, aki nem volt neked szimpatikus, és ennek vagy volt oka, vagy csak símán érzés.

HA csak ellenérzésem volt indok nélkül, akkor egyszerüen elfogadtam, hogy nem nekem, hanem neki kell az adott baráttal lenni és nem szóltam semmit.

Ha úgy éreztem, hogy ok van az ellenszenvnek, akkor egyszer (egyetlen egyszer) elmondtam a lányomnak, hogy nekem mi nem tetszik benne, és ezzel lezártam a dolgot.

Ha bármelyik barát eljött, akkor - függetlenül a szimpátiától - udvariasan láttam vendégül, elvégre a lányom partnere.

Az életükbe nem szóltam bele, és nem is áll szándékomban késöbb sem. Ha valamben megkérdezték a véleményemet, akkor elmondtam, de utána az ö dolguk, hogy mit és hogyan döntöttek.

Szerintem minden szülönek el kell fogadni, hogy a felnött gyerekei a saját eéltüekt élik úgy, ahogy nekik jó, és nekem ebbe semmi beleszólásom sincs.