Csináljuk meg anyóséknál a tetőteret vagy gyűjtsünk még?

Vennek sajat hazat, mert a kedves emberek is megvaltozhatnak nagyon ellenszenvesek valhatnak beloluk, inkabb kulon haz

De persze te döntesz de en varnak az egesszel

Én imádom anyósom, apósom. Mindig lehet rájuk számítani, sosem szólnak bele semmibe, nagyjából figyelembe veszik a gyerekneveléssel kapcsolatos "szabályokat".

Nagyon jó emberek.

Ettől függetlenül sosem laknék velük együtt. Jobb külön.

38/N két kisgyerekkel.

Én nem kapkodnám el a helyetekben. Sok előnye van az együttélésnek, de mint ahogy te is írtad már szükségetek van egy külön térre. M

i is a szüleimmel élünk egy telken, igaz két házban, de akkor is, mivel övék minden nekem nagyon kevés beleszólásom van a dolgokba. Hiába mondja anyukám, apukám, hogy azt csinálhatok amit akarok mégis minden apró cseprő változtatás miatt engedélyt kell kérnem mert, ha anélkül teszek később csak a vita lenne belőle.

Ha pedig a tetőtérben laktok elkerülhetetlen lesz az olyan kínos szituáció, mint a "hallottuk, már megint vitatkoztatok/kergetőztetek/szexeltetek."

Persze a döntés rajtatok áll. De ez valóban nagy dolog. Tőlünk csak pro és kontra tanácsokat kaphatsz, de akkor is neked kell a végén döntened. Valószínűleg sokan fogják azt is mondani, ha a ti vagy a férjed nevén van a lakás akkor miért nem ők költöznek? De gondolom a házat nem a párod vásárolta, hanem a szülei teremtették meg, csak a nevére íratták, vagyis sokkal bonyolultabb a helyzet, mint azt sokan hiszik...

Inkább gyűjtsetek.

"A ház a párom nevén van, mindig azt mondogatják a szülők, hogy majd a miénk lesz stb"

Ha a párod nevén van, akkor már most is az övé.

Anyós házát felújítanád?!

Normális?!

Rengeteg ilyen kérdés van. Az, hogy a nevén van a ház, az nem változtat semmit. Más a szülei halála után kapja csak meg, hát istenem neki előbb a nevére írták, de ez nem indok arra, hogy ne kaparjatok a sajátotokért. Majd, ha a szülők kihalnak belőle legalább annál több lesz...

Annyi ilyen kérdés van, általában jön egy pár válasz, hogy ó mi is együtt élünk, jó az, meg jönnek sokan, akik megpróbálnak a kérdező lelkére beszélni, hogy eszébe se jusson, ők is megpróbálták, de végül el kellett jönni a házasságuk érdekében, és az egész arra volt jó, hogy iszonyatos pénzt beleöltek anyósék hajlékába, amit persze kivenni nem lehet belőle és még a házasságuk is majdnem ráment.

Én is leírtam sokszor az én történetemet, nem fárasztom a kezem megint vele, ha akarod biztos meg tudod találni.

Röviden, bánjuk a házba ölt pénzt, és soha nem költenénk rá megint, pedig ők is előadták, hogy milyen szép és jó lesz minden. Fenét! Én 3 év után terápián kötöttem ki, a házasságunk majdnem tönkrement, és elég szép összegünk van a házban, ami "majd a miénk lesz" de addig is semmit se tudunk kezdeni vele, mert pokol ott lakni, így csak sajnálni tudjuk, hogy nem eleve a saját külön életünkre költöttük azt a pénzt.