Hogy értessem meg a férjemmel, hogy már nem bírom tovább, nem tudok anyóséknál lakni?
átmenetileg anyóséknál lakunk, de én már nem bírom.
nem bántanak minket, nem szólnak bele semmibe se, de mégis mindenki szeretné élni a saját életét.
a gyerekek is hangosak stb.
a férjem elvan itt, ő innen jött, ebbe élt egész életében, kibírja őket.
én rosszul vagyok tőlük...
Pisti, koltozzunk el, a sajat eletemet szeretnem élni csak veled es a gyerekeinkel.
Ennyi
Mondd el neki, hogy nagyon szereted és tiszteled a családját, de ez átmeneti megoldás, és ideje lenne elkezdenetek a saját életeteket.:)
De azt nem értem, hogy azt írod, hogy nem bántanak, nem szólnak bele semmibe, de rosszul vagy tőlük?!
"#1Ha megtehetitek költözzetek ha nem fogad el, más megoldás nincs."
Ez a válasz.
Ha nem bántanak, a te szívedben nőtt gazt kéne kigyomlálni.
Mert az akadályoz "hogy éld a saját életed". És ez azért is fontos, mert bármelyik megoldás lesz, csak részmegoldás lesz, mert ha költöztök is viszed magaddal a gyűlölködéssel teli szívedet.
Kényszerűségből laktok ott, mert nincs más lehetőség (pl. anyagi okból), vagy ha nagyon szeretnétek, lenne, de akkor nem telne valami másra? Vagy esetleg csak megszokásból, kényelemből vagytok ott? Mert bizony az első esetben nincs mese, tűrni kell (de ennél a verziónál is fontos, hogy a férjed megértse, hogy ez neked rossz, és kimutassa az együttérzését).
A második esetben is el kell gondolkodni, hogy biztos nem éri-e meg a szenvedést. Mert pl. ha a gyerekek idegen nyelvi különóráit csak így tudjátok kigazdálkodni, akkor megint ugyanott vagyunk: ez fontos cél, tűrni kell.
De ha csak valami kényelmi dolog, pl. így tudtok autót fenntartani, vagy ilyesmi, vagy csak a megszokás és telne a saját lakásra, az már más tészta. Ez esetben ezt meg kell beszélned a férjeddel. A fő gondolatok, amiknek át kell mennie: (1) most olyasmiről fogsz beszélni, ami neked nagyon fontos, legyen szíves, és ne viccelje el, vegyen komolyan, (2) te itt az anyóséknál lakva rosszul érzed magad, mert úgy érzed, hogy így összezárva nem tudod a saját, önálló életedet élni, hiába nagyon kedvesek és igyekeznek semmibe sem beleszólni [figyeled: helyzet leírása, te rosszul érzed magad, majd anyósék dicsérete. A harmadikat se felejtsd ki!], (3) tudod, hogy őneki ez nem rossz, de attól még neked rossz.
Köszi a válaszokat.
irritálnak
a totojázásuk, minden, sajnos már demenciások...
tényleg nem tudom élni a saját életemet, napi szinten sem.
Remélem, ha majd te idős leszel, akkor a gyerekeidet is irritálja, ha demenciás leszel.
Inkább örülhetnél, ha nem bántanak és nem szólnak bele semmibe.
Ha ilyen gyűlölködő vagy, akkor sem lesz jobb az életed, ha külön költöztök.
amióta megvannak a gyerekek még nem tudtuk a saját életünket élni, mindig beleszóltak anyámék.
sajnálom, hogy nem a 80-as évekbe születtek a gyerekeim, mert akkor nagycsaládosok lakást kaptak az államtól...
miért gondolod így kifejtenéd?
gondolom, nem voltál még ilyen helyzetben, azért nem értesz meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!