Hogy értessem meg a férjemmel, hogy már nem bírom tovább, nem tudok anyóséknál lakni?

de, az elfogadáshoz csak te kellesz.

ÉS a férjed választhatott volna időseket jobban tisztelő, empatikusabb nőt is.

Én is az anyósommal lakom, a beteg apósomat én ápoltam kicsi baba mellett, de eszembe nem jutna a szar magánéletem (ami nekem nincs, ellenben neked van) ennek a számlájára írni.

én vagyok megkeseredett?

Nézz inkább tükörbe...

rosszul vagy két idős, beteg embertől:(

Kifejtés:"irritálnak

a totojázásuk, minden, sajnos már demenciások... " Ezt te irtad. Ebböl az látszik, hogy te nem tudod elfogadni öket, de bennük keresed a hibát. Orvosi diagnozist állitasz. Mennyire valos? Nagyon ugy tünik, a hiba benned van. Ezért választott rosszul a férjed (és ez teljesen független attol, hogy anno hányan probáltak megb-ni.)

3-as vagyok.

Gondolom ha külön élnétek, akkor nem "irritálnának".

Ne bántsátok már, én kérdeztem tőle, hogy miért van rosszul tőlük, ha itt sem írhatja le, akkor hol? Attól, hogy lecseszitek, még nem fog másképp érezni.

Próbálj beszélni a férjeddel, ha lesz egy kis távolság, akkor biztos rendeződnek a dolgok.

Azért ha tényleg szenilisek, stb. akkor gyakran rájuk kell majd nézni. Gondolom azért nem akarod megszakítani velük a kapcsolatot, igaz?

Nem kell a kérdezőt bántani. "Mielőtt valaki megitélne, vegye fel az én cipőmet, és járja végig az én utamat. Bukjon el ott, és annyiszor, ahol, és amennyiszer én elbuktam, és álljon talpra, ahogy én talpra álltam. Utána megítélhet engem. "

Milyen igaz. Nem tudhatjátok, hogy a kérdező mit él át, vagy mit érez. Ezzel persze nem azt mondom, hogy ő nem lehet hibás, csak azt, hogy ennyiből nem tudhatjuk.