A 3 éves gyerekem nem akar találkozni anyósomékkal (én sem). Mit tegyek?

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, különösen azokat, ahol a tanácsot és nem a kioktatást látom.

Tényleg nem értem ezeket a letámadásokat, holott épp megoldást szeretnék találni, nem elintézni annyival, hogy letojom az egészet. Eleve 10 évig elég komolyan alkalmazkodtunk mindenben. Most viszont adott egy új helyzet, amikor van egy gyerekem (aki a világon a legfontosabb a számomra) és a neki legjobb megoldást szeretném.

Azért a gyengébbek kedvéért leírom:

1. Igen, a férjem kötelességből látogatja őket = látogatja őket = nem kiradírozza őket az életünkből (pedig egyszerűbb lenne, de nem!) hanem próbálkozik (gyerekkora óta "megfelelni nekik")

2. Mi is mentünk közel 3 évig = próbáltunk jó nagyszülő-unoka viszonyt kialakítani közöttük. Ami viszont elég nehéz, ha egy örökmozgó 2,5 éves gyerek mellett a mama felháborodik, mikor a gyerek folyamatosan mászkál, szaladgál, mondván: "nehogy már én járkáljak egy gyerek után"

3. Igen, a férjem még reménykedik, de minden találkozáskor csalódik a szüleiben, hogy nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy legalább az egyetlen unokájuk kedvéért kibírják veszekedés, hangos szó nélkül azt a pár órát, ameddig ott vagyunk...vagy ne erőszakoskodjon a gyerekkel (pl. ha nem akar rögtön a nyakába borulni, akkor ne tépje ki a kezemből)

4. Tud a gyerek a nagyszüleiről, mert időnként beszélünk róluk, hogy szeretnének találkozni velünk, mert hiányzunk nekik. De ilyenkor a gyerek ideges és feszült lesz, tovább erőltetni nem szeretném, azzal nem kedvelné meg őket.