A 3 éves gyerekem nem akar találkozni anyósomékkal (én sem). Mit tegyek?

Miért olyan hihetetlen h nem akar menni 3 évesen??? Akkor már elég akaratosak és tudják mit akarnak!

Mondjuk azt sem értem te minek lovagolsz a témán, ha nem foglalkoznak a gyerekkel?? Nem jönnek azt kész! Minek mennének v mennétek ha nem foglalkoznak vele?

Kishúgom, mikor 3 éves lehetett kb. szintén nem akart soha átmenni a mamánkhoz, ő mondjuk azért, mert a mama nem foglalkozott vele, nem csinált neki programokat. Ha valamit kért tőle, pl. hogy olvasson fel neki, akkor elhárította a dolgot azzal az ürüggyel, hogy "a mamának rossz a szeme". Eég hamar leesett neki, hogy a mamánál lenni nem olyan buli, persze csak átvittük.

Hát Kérdező, nem tudom, ez nehéz helyzet. Az azért elég durva, hogy alvásidőben beállítanak. Én sem engedném be őket ilyenkor, ahogy azt már írták. Vagy ha ennyire nem akarsz velük találkozni, akkor menj el addig, amíg jönnek, mondjuk barátnőkhöz, kávézni, vásárolni stb. és akkor a férjed együtt lehet a szüleivel és te is szabaddá válhatsz egy kis ideig.

Szerintem mondd meg a férjednek, hogy vigye át ő (te amúgy sem szívesen mész), ha rá tudja beszélni.

Amúgy, ha egyszer egy ilyen sokk érte, amit írtál, simán el tudom képzelni, hogy irtózik anyósodtól és mivel kicsi, még őszintén kimondja.

Nem értem ezt a sok lehurrogást, a 3 éves még kicsi de nem hülye. Valakit kedvel, mást meg nem, és nem feltétlen alaptalanul. Anyukának tényeg ki kéne nevetni a gyereket, ugyan kicsim, te még nem tudod mi jó neked? majd én megmondom, hogy szeretsz oda járni?

Szóval, én is tekintettel lennék rá, nem vinném, vigye apa ha akarja, vagy jöjjön az anyós hozzátok.

Nem kell kinevetnie a gyereket. De egy hároméves gyereknek maximum annyi döntési joga van, hogy a szülő által elővett cipők közül kiválaszthatja, hogy melyiket vegye fel, vagy hogy melyik mesekönyvből olvassanak neki abból, ami a szülő kezében van.

Nevetséges, hogy egy 3 éves kisgyereket felnőttként akarnak kezelni.

Na, megjöttek a trollok. Gondolom, mindenki megtapasztalta már a saját bőrén, milyen egy "mintaanyós", azért írnak ilyen okosságokat.

Az, hogy a férjed vigye át a gyereket, számomra is jó megoldásnak tűnik. Ha meg mindenképpen menni akarnak hozzátok, állj végre a sarkadra, és húzd meg a határokat. Mondd meg nyugodtan, hogy alvásidőben nem és pont. Nem engeded be őket. A férjednek mondd el, hogy ez téged mennyire idegesít, és próbálja meg ő is normálisan kommunikálni feléjük - úgysem fogják megérteni. De ha mégis odamennek, nem kell őket beengedni. Lesz belőle balhé először, de majdcsak leesik nekik lassan a tantusz.