A 3 éves gyerekem nem akar találkozni anyósomékkal (én sem). Mit tegyek?
10 éve vagyunk házasok a férjemmel. Soha nem voltunk jó viszonyban. Évek alatt csak romlott, de mindig tartottuk velük a kapcsolatot. Sokat veszekedtek velünk, ha valamit nem az ő elképzelésük szerint csináltunk (pl. ha nem abban a boltban vásároltunk, ahol ők mondták)
Mikor megszületett a gyerekünk, hetente eljöttek. Nekem nagyon megterhelő volt, mert majdnem elvéreztem a szülőágyon és fél évig nagyon gyenge voltam. De nem szóltam, hagytam "unokázni" őket - igaz, soha nem foglalkoztak a gyerekkel mikor ide jöttek. 2 évig legalább havi 1x találkoztunk. De állandóan kritizáltak, a rossz alvó gyerekhez mindig alvásidőben állítottak ide (10 percre laknak tőlünk, külön kértük őket, hogy ne akkor jöjjenek, telefonálunk, ha felébred). Anyós egyszer "kitépte" a kezemből a gyereket, mikor nem akart menni hozzá. Azóta a gyerek hallani sem akar róla, hogy elmenjünk hozzájuk vagy ide jöjjenek hozzánk. Egy ideig még győzködtem a gyereket, hogy miért "kellene" találkozni velük, de már nem akarom... Nemsokára megszületik a második baba, nincs energiám már anyósékkal harcolni. A férjem viszont még mindig reménykedik, hogy valamikor hátha jóban lennénk - mindenki együtt. Mit tegyek?
Az alvásidő miatt már sikerült meghúzni konkrétan a határt. Azóta nyugodtabb a gyerek (mivel nincs felriasztva álmából és sikerül kipihenni magát) de ebből óriási balhé lett, hogy "kitiltottuk őket" meg "eltiltottuk a gyerektől" Közölték, hogy ha nem jöhetnek akkor, mikor nekik jó, akkor nem hajlandóak ide jönni, mert nehogy már ők alkalmazkodjanak egy gyerekhez...majd aludhat, ha ők elmennek.
Próbáltuk már azt is, hogy az apja elvinné nélkülem a gyereket, de mivel eleve nem is akar oda menni, így az lett belőle, hogy nem hajlandó kettesben az apjával elmenni itthonról, nehogy oda vigye (de oda velem sem akar jönni).
Ha meg ide jön valaki és megkérdezi, hogy ki az, én meg mondtam neki, hogy lehet, hogy ők jöttek, a gyerek fogja a kezemet, húz vissza, nehogy kinyissam az ajtót, közben meg kétségbeesve: "Anya kérlek ne engedd be!"
válasza: válasza:Szerintem is a gyerekkel takarózol. Mégis mit vársz tőlünk? Hogy azt mondjuk, hogy anyósodék szemét, tróger emberek? A férjed Édesanyja és Édesapja.
Az én anyósoméknak is van egy stílusuk. Napi szinten megharagadhutnék rájuk, ha(!) olyan lennék. De nem bántom meg Őket, annál is inkább, mert a férjem egyke. Miért marjam szét a családot?! Neki csak a szülei vannak.
Gondolom a Te szüleid minta nagyszülők. Inkább nézz a tükörbe, ha van még egy kis lelkiismereted a férjeddel szemben. Én Őt sajnálom, nem a 3 éves gyerekedet, akinek torzítod a családmintáját.
válasza:Javítanék.
Nem akarok találkozni anyósékkal, és ezt a feszültséget veszi át tőlem a gyerek. Mit tegyek?
Legalább önmagadnak ne hazudj!
válasza: válasza:Ha bennem van a hiba, nem pedig anyósékban, akkor miért próbálkoztam közel 3 évig, hogy közelebb kerüljenek a gyerekhez? Nekem lenne a legjobb, ha nyugodt szívvel, örömmel vinném oda a gyereket. Vittük is sokáig, de valamivel csak elérték, hogy a gyerek nem akar oda menni (holott imád menni mindenhová)
Hozzá teszem, hogy a férjem is (saját elmondása szerint!) már csak kötelességből látogatja őket - a saját szüleit.
Azt pedig sehol ne írtam, hogy az én szüleim minta szülők, szerintem semmi értelme a támadásnak. Épp tanácsot szerettem volna kérni, hogy hogy tudnék jó megoldást találni erre a kényes helyzetre. Ha tanácsod nincs, legalább ne vádaskodj és ne ítélkezz.
válasza:Hát ha a férjed is már csak kötelességből látogatja őket (bár az előbb még azt írtad, reménykedik), akkor szakítsátok meg végleg a kapcsoltatot velük.
Tiltsátok el tőlük az unokákat, akiknek majd később elmondjátok, hogy papa-mama egy tróger. Vagy tudod mit? Hazudjátok egyenesen azt, hogy meghaltak. Nincsenek.
Nehogy alkalmazkodjál Te is a gyerekek érdekében!
válasza: válasza:Szerintem ne erőltesd. A szülő a gyerekével legyen lojális, ne másokkal. Azért mert rosszul érzi magát valahol a kicsi, és bízva az anyukájában ezt el is mondja, még nem lesz attól ő a család feje. De az erőltetésből sok negatívum származhat, ami később kihathat rá lelkileg. Nagyon jól leírtad, hogy nem azért szeretünk valakit, mert rokoni szálak fűznek hozzá, vagy mert más érdekünk úgy kívánja. Annak feltétele van, a gyerekek ezt különösen érzik.
Biztos vagyok benne, hogy a sok nagyokosnak még nincs gyereke, majd térjünk vissza akkor a témára.
Ne is foglalkozz az ilyenek emberekkel, hallgass az ösztöneidre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!