Hogy lesz így normális magánéletünk?

Ha tudtok venni anyukának egy olcsó kisautót akkor már nem lenne gondja. Van jogsija?

Bolt elintézhető tényleg házhoz szállítással posta meg elektronikus átutalással, akár a félig lebénult apuka is megcsinálhatja a megrendeléseket, ha az egyik keze jó még.

Ezenkívül egyezzetek meg hogy a férjed heti x nap megy. Pl. minden kedden és pénteken, akkor segít ha kell valami. Egyéb esetekben meg csak ha vészhelyzet van (pl. kórház,csőtörés stb...)

Férjednek kell a sarkára állni és ha megadott napokon kívül valami hülyeséggel hívják, akkor sarkon fordulni és hazamenni. Esetleg menj néha te, ha hívnak vmi miatt, szokják meg, hátha elszégyellik magukat, hogy a menyükre vannak szorulva egy apróság miatt és legközelebb megoldják maguk.

Amúgy azt tényleg nem értem, hogy egy egészséges nő miért nem tud egyedül postára menni,vásárolni?

Ha meg olyan messze laknak mindentől, akkor meg adják el a házat és költözzenek olyan helyre, ahol az utcában van bolt/posta ha ennyire hiányzik.

Szép dolog, nem szép dolog. Nem a kérdező szüleiről van szó. És szerintem nem kell csodálkozni, ha 21 évesen nem az minden vágya, hogy folyton a pasija szüleinek nyalják a fenekét. Ha 24 éves a pasija, akkor ha késő gyerek, akkor is max. 59 körüli lehet az anyja, de az is lehet, hogy csak 45-50 éves. Miért nem képes ő semmit csinálni?

Egy nyaralásra nem fognak tudni soha elmenni! Ha gyerekük lenne akkor a kérdező magára lenne utalva, mert a férje majd szolgálatban állhat örökké. Ha máshol lenne munka nem mehetnek el, mert mi lesz a családdal? (Mérget veszek rá, hogy inkább éhen halatnák a gyereket a megszokott, mint azt mondják, hogy költöznek ők is más városba). stb.

Én egy szemét tetű vagyok, de 21 évesen nem áldoznám fel az életemet más életképtelen családjának az oltárán. Máshol is van fogyatékkal élő a családban és még is lehet normális életet élni, de ami rád vár kérdező ezzel a pasival, az minden lesz, csak normális nem.

Csak a párod tudna változtatni. Ha nem lenne lebénulva az apukája, akoor is ugyanez lenne a helyzet. Anyuka nem akarja elengedni a fiát, aki vevő rá.

Ha vele maradsz, akkor a szüleivel is maradsz, ők a mindennapjaitok szerves részei lesznek. Ezen gondolkodj el, és ha ezt akarod maradj, viszont ha önálló életet szeretnél, akkor fuss.

Nem vagyok szívtelen, de nem azért szülünk gyereket, hogy egész életunkben a szoknyánkon üljön, és a házvezetőnk legyen.

Csúnya, önző dolog, hogy a szülok nem hagyják, hogy a gyerekük a saját életét élje.

Amit a mama meg tud csinálni, azt csinálja meg, amit meg nem tud, ahhoz kerjen segítséget. Minek mennek együtt mindig vásárolni, meg postára? Ha gyereketek lesz, akkor majd mi lesz?

A párodat az anyja birtokolja, és lelkileg zsarolja.

Arany középút, és mindenki boldog lesz.

Sajnos ezzel te nem tudsz mit tenni, csak a párod.

Pedig szerintem a szülők érdeke is lenne az önállóság. Ugyanis mi a jó francot fognak csinálni, ha ne adj Isten a pároddal történik valami?

Nem is komoly dolog, csak pl. eltörik a lába, 2 hetet kórházba kerül és még mondjuk 3 hétig otthon kell maradnia úgy, hogy nem állhat rá. Te majd a párodat ápolod, te se fogsz ráérni. Akkor majd 5 hétig nem esznek vagy mit csinálnak majd?

Szerintem ebből a szemszögből hozd fel a párodnak a témát, hogyha vele történne valami, te nem fogod bírni a munkát, az ő ápolását és a szüleiét. Vagy akár fordítva, mi lesz majd ha te szorulsz ápolásra Ő se fogja bírni h 3felé szakadjon.

Továbbra is azt mondom, hogy egy felnőtt 50 körüli egészséges nőnek be kell tudnia vásárolnia, meg csekkeket befizetnie. Ha meg szükség lenne autóra, de nem mer vezetni, akkor költözzön máshova, ahol minden 1 utcára van. Hiába pontoztatok le, sztem ez akkor is mártírkodás.

Itt egyértelműen nem segítségre szorulnak, hanem nem tudják/akarják elengedni a kicsi fiukat. És a legszomorúbb, hogy a párod erre vevő.

Én írtam, hogy anyós szintén mozgáskorlátozott, és ugyanígy kihasznál(na), nálunk is csak közösen mehettek volna a vásárlások (mert ő egyedül nem bírja, ha nélküle megyünk lemarad valami a listáról, mert neki csak akkor jut eszébe, ha látja stb). Én a helyedben a következő alkalomnál megmondanám a páromnak, hogy pihenjen nyugodtan otthon, elviszem a mamát vásárolni. Ha ez nem felel meg anyukának, máris kibukott, hogy nem segítségre szorul. Ha a párod ennek ellenére is ugrik, én elgondolkoznék a helyedben, hogy nélküle folytatom az életem. Itt nem csak magánéletetek nem lesz soha, de még csakl a családba se fognak befogadni soha, hisz a párod egyedül menjen mindig, vagyis Te nem kívánatos személy vagy náluk.