Nem tudom mit tegyek. Ti mit tanácsoltok?

Erre szokták azt mondani, hogy hazajár a felnőtt férfi: szopni a mamához.

Ha közelebb költöztök, állandóan az anyjánál lesz, nem fog törődni se veled, se a gyerekkel. Nem nőtt fel, hiába látszólag felnőtt férfi, kisfiú ez, pláne ha még bőg is. Ha nem lennél terhes, azt mondanám, sűrgősen hagyd ott. Nem felség kell neki, hanem a mama! Legyenek egymással boldogok.

Huh Te szegény! Kár, hogy nem a baba fogantatása előtt derült ki, hogy ez mennyire rossz (neked)!

De most, hogy már így alakult, szerintem csak drasztikus lépésekkel tudod leválasztani a mamáról. Vagy ha rá tudod venni, menjetek el a párterapeutához, vagy pszichológushoz, hogy idegentől is hallja meg, mennyire nem nőtt még fel és a saját családjáért kell felelősséget vállalnia. Gyermeknek ott lesz a születendő pici...

Nálunk hasonló volt a helyzet, a kedves mama visszatért a fiához kb. 15 év után (tönkrement egy kapcsolata a mamának) és azóta ismét az ősanyát játszotta. A fia szobájába kiállított magáról néhány fényképet is. Szerinted?! Sokkot kaptam ettől a torz energetikától, amikor először jártam ott:) Nekem a "barinőm" akart lenni, miután meg nem engedtem be a kapcsolatunkba, azóta "öri hari" van. Az "öri hari" előtt persze mindenféle játszmákkal és kiutálásokkal tarkított életünk volt. És persze mondta azt is, hogy ne szóljak bele az ő és a fia kapcsolatába... (mindennapi telefonok szintén, akármikor mentünk egy listával várta, mit kell "otthon" megcsinálni, stb).

Én úgy oldottam meg, hogy egyszerűen nem járok már az anyukájához. A barátom meg szerencsére már hozzászokott korábbról, hogy akár hónapokig sincs jelen a mama, szóval ő nem fut mindenért hozzá. Sőt.

A párodnak meg mond meg nyugodtan, hogy felnőtt férfira van szükséged, aki felelősséget tud vállalni a családjáért és a gyermekéért. Szorítok Neked nagyon!

17-es ismét:

1. Én mindenképp leülnék vele higgadtan, nyugodtan és elmagyaráznám neki, amit már írtam, hogy felnőtt férfira van szükségem, aki a társam és aki mellettem áll. A mamára is szükség van, de már rég nem, "anyuci" minőségben. Ha nem tud a társad lenni, kétségeid vannak a kapcsolat jövőjét illetően. Illetve, ha nem érzed, hogy melletted áll, az még a baba egészségére is mehet, mert ez neked egy stressz helyzet. Ez az ő felelőssége is.

2. Azt semmiképp ne engedd, hogy az anyós közelébe költözzetek! Inkább távolabb!! Sokkal távolabb! És lehetőség szerint minél hamarabb. Használd ki, hogy jön a gyermek, az ő érdekében forszírozd a mihamarabbi költözést, találj ki valami indokot. Nem szép dolog, tudom, de ez most megbocsájtható bűn, úgy gondolom...

Azért még ne temessük a dolgot, viszont a távolság tényleg nagy segítség lehet!