Párom szülei ellenzik az esküvőt, mert nincs diplomám és kellemetlen lenne nekik, ha egy tudatlan lány lenne a menyük. Párom felvetette, hogy legyen 4 fős esküvő, de ezt meg a családommal szemben nem érzem fairnek. Vélemények?

A banki ügyintéző felelősségteljes, tisztességes munka. A kedves örömszülők magukról állítanak ki szegénységi bizonyítványt ezzel a hozzáállással.

Nem a te készülékedben van a hiba.

Sok boldogságot.

"Párom csak nevet rajtuk" "felvetette, hogy legyen 4 fős esküvő"

Első válaszoló, ne haragudj, de ez nem kiállás a kérdező mellett. Ez sunnyogás.

Ha jól értem a párod szülei nem az esküvőt ellenzik, hanem téged.

Az én apám is így volt a feleségemmel... nem is volt az esküvőn, meg vagy másfél évig nem is láttuk egymást.

De hát a házasság az a ti kettőtök döntése.

Egy nagyon kedves ismerősöméknél hasonló volt a helyzet, vagyis nem akarták a házasságot. Itt erről van szó.

Mondhatnák,hogy azért nem, mert kék a szemed.

Szépen neki látni az esküvő előkészítésére,s majd nélkülük megtörténik, Örülj neki,hogy a párod melletted van.

hasonló eset: engem is kezdetektől fogva utált a családja, de annyira nem mutatták ki. csak meg volt a távolság. :D

mi 5 év járás után költöztünk össze, na ott már az anyós teljesen kiakadt, hogy "hogy képzeli az ő 22 éves fia, hogy elköltözik otthonról" :D azelőtt szerintem ők is azt gondolták, hogy majd csak szakítunk, és beijedtek, mikor látták, hogy egy nagy lépést tettünk.

a költözés után csak ritkán beszéltek, ritkán látogatta meg a barátom a szüleit. első 2-3 alkalommal mentem én is, de rendre azt kellett hallgatnom, hogy majd mellettem éhen hal a párom, mert nem tudok főzni, valószínűleg egy mosást sem tudnék beindítani. na ott elég is volt belőlük. :D

2 év együttélés után megtörtént az eljegyzés, annak is előzményei voltak, anyósom folyton próbált engem befeketíteni, hogy megcsalom őt, ő látott engem egy másik férfival, stb. :D (főleg, hogy Pestre költöztünk, ők pedig 120 km-re laknak egy faluban. mindegy is)

a páromnak rengeteg vitája volt velük, a vége az lett, hogy megszakadt velük a kapcsolat. az esküvőszervezésnél vetődött fel, hogy esetleg meg kéne hívni őket.... mert mégis csak a szülei.

a párom felhívta őket telefonon, hogy szeretnénk meglátogatni őket, furcsa módon örültek is.

elmentünk a megbeszélt időpontban, az anyósom ebéddel várt minket, jó hangulat volt. aztán, mikor átadtuk a meghívót, na ott vége lett mindennek. :D rimánkodás, zokogás, hogy tehettük ezt velük.. nem is értem.

ott hagytuk őket, a meghívót is, mondván, hogy döntsék el, hogy jönnek vagy sem - de ha jönnek, akkor ezt a modort hagyják otthon, mert senkit nem érdekel a világfájdalmuk.

nem jöttek el.

de jobb is, hogy így alakult. :) azóta sem tartja velük a párom a kapcsolatot, már van egy 9 hónapos kislányunk, és egyáltalán nem hiányoznak az életüknből. a pároméból sem.

eleinte furcsa volt ugyan, de ez a saját szegénységi bizonyítványuk volt, hogy nem tudtak örülni a fiuk választottjának, boldogságának. hiszen nem kell engem szeretniük, nem ők élnek velem... :D

utolsó vagyok. :)

szerintem sokat közrejátszott benne az, hogy valamilyen szempontból a párom háttérbe volt mindig is szorítva. neki van egy nővére, és ott ő a királynő, a tökéletesség, a minden. :D és ez állítólag gyerekkorukban is így volt (nyilván, akkor még nem ismertem őket, de több olyan régi sztorit is mesélt a párom, amiből átjön, hogy az anyjuk már gyerekként is különbséget tett köztük)

és az valószínűleg szúrta a szemüket, hogy ő boldog velem. mert sajnos a családja olyan tipikus rosszindulatú fajta, hogy másban a szálkát.... :)

és ha így él le valaki 22 évet, az tuti, hogy menekülne onnan. :D :)