A férjemnek a szülei az elsők, nem pedig mi. Mit lehet ez ellen tenni?

Nekem lassan már kezd fájni ez a rengeteg hülyeség, amit itt összehordtok. Akkor most én is summáznám a sok hasznos tanácsot, melyeket a kérdező kapott: tehát, nem kellett volna egy ilyen alakhoz hozzámenni, de ha már hozzámentél, akkor, kussolj és tűrjél, ha nem tetszik, akkor meg tessék elválni, mert a kislányodnak biztos sokkal jobb lesz csonka családban, mint ebben az érzelmi posványban.

Egyvalamire jó volt, hogy végigolvastam ezt a sok kiváló pszichológust: most már értem, hogy néhányan miért vannak ezen az oldalon fölháborodva, hogy miért a válás az első javaslat ahelyett, hogy próbáljunk rendbehozni egy kapcsolatot. MEGJAVÍTANI kellene azt, ami nem működik úgy, ahogy nekem jó lenne, nem pedig azonnal eldobni, vagy karba tett kézzel ülni és tűrni…

31-es.

Te meg nem fogod fel, hogy itt egyedul a kerdezonek kel valtoztatnia, nem a ferjnek?

Ne csücsülj otthon egyedül. Kézenfogod a kislányod, és átmégy megnézni apucit.

Naponta egyszer, kétszer, háromszor...

Áthívod anyósod, főztök ketten a két hapsinak, áthívjátok őket vacsorázni.

Szépen cserkészd be a férjedet az anyós felől.

" Mert nem, tényleg nem fogom fel: az eddigi javaslatok a megszoksz vagy megszöksz alternatíván alapultak, úgyhogy nem, nem fogom fel hogy mégis a kérdezőnek mi a búbánatos istennyilán kellene változtatnia, ha egyben szeretné tartani a családját"

Fogd már fel, hogy itt nincs semmiféle CSALÁD!

Itt van az önző kérdező, aki a buta fejével egyedül vállalt egy gyereket, mert a férje már akkor is inkább a szüleinél töltötte a napjait, mint otthon. Meg van a férje, aki néha hazajár megdugni, evésre gondolom már nem jó a felesége főztje, inkább anyuci, meghát beszélgetni is minek, ha anyával is lehet...

A férje NEM FOG VÁLTOZNI, mert eddig sem érdekelte se a nő, se a gyerek, se a család, csak kényelmes volt neki, hogy amikor ráun anyukára, hazamehet, ki van takarítva, van friss pin.a, meg sör a hűtőben. Ennyi. A gyerek visításából nem kér, és nem is fog, ebben felesleges reménykedni.

A kérdezőnek abban kell változnia, hogy körültekintőbb lesz a férfiakkal kapcsolatban, és nem hitegeti magát, hogy a helyzet majd megváltozik. Ha talpraesettebb nő lenne, nem történne vele ilyen.

És kedves kérdező, ha kapsz tanácsot, akkor megfogadod? Van néhány lehetőséged, de ezekre szerintem pontosan rájöttél te is, csak nem teszed meg. Most egyet írok le:

Becsomagolod apuci holmiját szépen, átviszed a kedves édesanyjához, és megmondod, hogy innentől lehet ott lakni, ti pedig szeretettel várjátok a kislányoddal a szabadidejében, hogy megnézze, mit lehet nálatok segíteni. Ha pedig nem jár kellően sűrűn, és maradna segíteni való, akkor felfogadsz egy izmos fiatalembert, aki meztelen felsőtesttel szépen lenyírja a füvet, kicseréli a villanykörtét, felfúrja a polcot ....

Kedves kérdező!

Kaptál itt hideget-meleget.

Majdnem 35 évig voltam meny, az én férjem sem tudott leválni a szüleiről. Az anyja irányította őt mindig is. (Én is ki leszek majd oktatva) Sokszor mérges voltam rájuk, így 60 felé már sok mindent másként látok. A férjem támasza volt volt anyósomnak mikor kedvesmama már élete vége felé járt. (apósom előbb halt meg hirtelen)

Viszont: amikor az én anyám lett nagyon beteg, a férjem mindenben támogatott, mellettem állt a nehéz időkben.

Nem hinném, hogy a férjed meg fog változni, én legalábbis nem reménykednék a helyedben. Csapdában vagy: vagy lenyeled ezt a békát, vagy lázadsz. Nálam a lázadás nem vezetett sehova, csak megkeserítette az életemet, és semmi nem változott. Lehet, hogy azért is kapok kioktatást, hogy emiatt sose gondolkodtam a váláson. Az igazság kedvéért hozzá kell tennem: anyósom nagyon jó nagymama volt, és apósom nagyon-nagyon jó nagypapa volt.

Ne törődj a sok rosszindulatú válaszolóval, akik azt hiszik, az ő hátsójukból fúj a passzátszél.