Akik anyóssal, apossal éltek együtt, hogy bírjátok?

Külföldön élünk én a párom és a lányunk, lassan 10 éve vagyunk együtt, 3 évig jártunk együtt, addig még otthon laktunk, de én csak látogatóba jártam hozzájuk, nem is volt baj anyóssal. Aztán költöztünk ki külföldre, de mikor hazamegyünk 2 hétre, nekem az elég anyósból. Ott kell laknunk náluk. A tisztaság mániája borít ki a legjobban, de ugye nem adok ennek hangot, saját otthona, mindenki úgy csinálja, ahogy akarja.

De most kijött hozzánk látogatóba egy hete és teljesen kiborít, enyhén sértőnek találom, amit csinál. Reggel 4-kor felkel és körbenyalja a házat. Minden nap, majdnem minden percében takarít. Első reggel kivonult és lepókhálózta a házat kívülről, Lesikálta az ablakkereteket, ajtókat kívülről, mert belül nem tudott mit takarítani, mert tudom, hogy tisztaság mániás, ezért kitakarítottam a házat mint egy nagy takarításnál. Az összes ablakot lepucoltam, az összes sarokba benéztem, nehogy egy kis por legyen, kimostam még a függönyöket-ő két hetente szokta mosni. Takarítónőként dolgozik-mellesleg én is. Kutyát tartanak a lakásban náluk, minden nap felporszívóz, feltöröl. 4-kor kel otthon minden nap. Hát itt is minden nap 4-kor kel és mindig keres magának takarítanivalót, minden nap feltörli a konyhámat, mire felkelek, kimegy, gazol, fölsöpör...stb. Ha be akarom előzni, nekem is 4-kor kéne kelnem. Hát én nem kelek fel 4-kor csak azért, hogy beelőzzem és olyan őrült se vagyok, hogy minden nap ennyit takarítsak. Lehet, hogy most hülyén hangzik, de rohadt feszélyeztetve érzem magam a saját házamban, és félek, hogy a férjem majd megjegyzi, hogy úgy tűnik, mintha én csak láblógatnék. Azonkívűl olyan, mintha felülbírálna ezzel anyós. Ebéd után ülnék még 5 percig az asztalnál, de nem tehetem, mert akkor anyós mosogat el, hiába mondom neki, hogy üljön nyugodtan, mindjárt elmosom, akkor azt mondja, hagyjad. Most lehet megkapom tőletek, hogy örülj neki, hogy 3 hétre mindent megcsinál, de rohadt frusztráló, azonkívűl mondom, attól félek, férjem máshogy fogja ezt látni. Ha az én családom jön el, ők tudnak nyugton ülni.

Ha otthon laknánk, tuti átjárna majdnem minden nap, és akkor már valószínű nem is lennénk együtt párommal. Bármit túlélünk párommal-sok mindent túléltünk már-de anyóst kizárt, hogy túlélnénk. Én állandóan pampognék, hogy már megint ott van nálunk, párom meg próbálná megvédeni...

Hogy bírjátok, akik együtt kell éljetek az anyóssal?