Az Anyósom állandóan a Párom exeit emlegeti! Engem nagyon zavar mit tehetnék?
Már pár éve együtt élünk a párommal, most házasodtunk össze, de még mindig téma az ex.
Páromnak (20 évesen ) volt már egy meggondolatlan házassága, ami egy évig tartott, szóval ő már elvált.Nekem ilyen még nem volt, sőt komoly kapcsolatom se sok. Nagyon szeretjük egymást, de nekem kicsit nehéz volt ezt elfogadni, hogy neki én már csak a 2. felesége lehetek.Tudom hogy az a múlt, és nem szabad vele törődnöm, és már nem is érdekel, de az anyós mindig teszi a megjegyzéseket. Pedig szeret engem, sokszor mondja,hogy jobbat nem is kívánhatna a fiának.Meg én vagyok az egyetlen normális barátnője.
De azért lépten nyomon megjegyzést kapok valamire. Családi ebéd is a volt házassága bénaságairól szólt. Én értem, hogy nem jó értelembe emlegeti, de miért kell egyáltalán?! Így elég nehéz nekem is kiverni a fejemből, meg nem a múltra gondolni, ha minden ebédnél ez a téma.
Pl az akkori esküvőről is van egy albumnyi fénykép előhívatva. Nem is dobták ki, hiszen ez is Párom életéhez tartozik. Oké, az én kedvemért nem kell kidobni, de valamiért mindig szem elé ki teszik. nem is értem és már Páromat is bántja. Főleg mert nekem ez elég rossszul esik.És volt h a párom szólt már az anyjára, hogy ne emlegesse ezt már, és erre megjegyezte, hogy ne haragudjunk, de mindig elfelejti hogy ÉN ilyen hisztis, féltékeny vagyok. Hát nem vagyok az, de más rokon exei sincsenek emlegetve minden hétvégén.Szóval ha beszélünk vele, akkor is még én jövök ki szarul,mert hisztis vagyok. Mit csinálhatnék még vele?már nincs kedvem menni se hozzájuk, előre ideges vagyok, hogy megint erről lesz szó.
Nyugi a gyerekvállalásnál már leosztottam,mert már most elkezdett csesztetni, hogy majd hol legyen a babaágy. Aztán mondtam hogy majd mi eldöntjük,meg kitapasztaljuk hogy hogy legyen. Erre mosolygott, hogy jajj ő nem akar beleszólni semmibe, ez persze a mi dolgunk.
Ah nem értitek :S A férjem megvéd, sokszor már rá is szólt, de akkor is én jöttem ki féltékenynek... Őt is zavarja a dolog, de már megszokta,mert 10 éve ez megy. csak azt hittük már lassan nekik se lesz izgis téma ez.
Menni pedig azért megyünk hozzájuk,mert az én szüleim tőlünk 300 km-re laknak, és nem kívánom azt a férjemnek,hogy ő is 3-4 havonta lássa a rokonait, mint én. Az anyósék 30-40 km-re laknak, illetve a párom összes rokona, szóval nem mindig hozzájuk megyünk, hanem rokonokhoz, barátokhoz, de akkor már otthon alszunk náluk,mert kocsink most nincs, és busszal necces lenne még aznap visszajönni.
Egyébként nem egész nap piszkál. hogy már nagyon felidegesítsem magam és ráüvöltsek ( nem vagyok egy kis mimóza fajta, aki mindgi csak tűr) hanem 50-50% ban, dícsér, hogy szeret, ügyes vagyok ezért meg azért, finom sütit sütöttem nekik. Aztán után megmelíti az exeket. szóval ha nem zavar, lehet nekik fel se tűnik, de nekem eléggé bántja a fülem. Nem akarok rosszba lenni velük, hiszen többször látom őket, mint a szüleimet, szóval szeretnék jó viszonyt, ezért se szólok rájuk, csak lenyelem a békát, mondván hogy nem direkt van ez így.
Bárhányszor előkerül a téma, pároddal felálltok, megköszönitek az ebédet és hazamentek.
De mindig és következetesen, bármit is mondanak vagy lehisztiseznek, elköszöntök és kész.
Ha nem hagyják abba, egyre ritkábban jártok, ha utána se akkor a párod meg menjen egyedül ha akar.
Engem nem érdekelne anyós lelkivilága ha őt se érdekli az enyém.
Unoka téma esetén meg megmondjátok, hogy sosem szeretnétek gyereket, szüljön magának ha akar. Semmi köze ahhoz hogy mikor akartok, mert aztán meg azon lovagolna, h miért nincs már, ha esetleg nem egyből jönne össze.
Még mosd húzd meg a határokat, mert a gyerekkel még jobban idegesíteni fog.
Kérdezd meg apósod az exeiről.
Egyébként én nem mennék át. Férjem mehetne egyedül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!