Miért kell mindent úgy csinálni, mint az anyós?

Együtt élek a párommal, de néha úgy érzem, mintha 2 tini élne együtt szülői fennhatással. Kifejtem. Ugye, mint mindenkinek, nekem is vannak szokásaim, én így csinálom, anyós úgy. Vannak dolgok amikben egyet értünk, van amiben én KÉREK segítséget, ha éppen olyan a dolog, hogy még nem csináltam, vagy nem vagyok benne biztos, hogy jó az elképzelésem. Viszont. Elég sokszor kell azt hallgatnom, olyan dolgokban amit már a kisujjamból rázok ki, hogy "nem így kell, anyu nem így csinálja". Nem tudom, hogy miért, azért mert úgy érzem, hogy a párom nem kezel úgy, mint egy élettársat, egy nőt aki meg tudja oldani éppen azt amit csinál, "bízik" benne annyira, hogy el tudja fogadni azt, hogy márpedig ezt így is lehet csinálni, most neki van igaza és nem anyunak, vagy csak egyszerűen azért, mert néha olyan érzést kelt bennem, mintha az anyja képére szeretne formálni, de egyszerűen -hiába nem akarom- de begurulok. Nem arról van szó, hogy direkt mód minden segítségtől elbagatellizálom magam, amiben nem vagyok biztos megkérdezem, vagy segítséget kérek, meg szoktam beszélni anyósommal, hogy ezt miért, és hogyan csináltam-csinálta. Csak egyszerűen azt nem értem, hogy nekem miért kéne átvennem az Ő szokásait minden téren? Persze az természetes, hogy kapok innen is, onnan is, mind anyukámtól, mind az anyósomtól, de ezen felül vagyok ÉN is. Miért nem bontakozhatok ki? Miért nem alakíthatok ki egy saját rendszert, miért nem lehetek az én megszokásaim háziasszonya? Szeretem az anyósom, jól kijövünk, sokat szoktunk beszélgetni, nevetgélni, nagyon rendes, de szeretnék végre felnőtt életet élni a párommal. Ha van kedvenc étele a páromnak amit úgy szeret ahogy az anyukája csinál, azt úgy csinálom ahogy ő, nem vagyok az a fajta, hogy márpedigazértse...és nem az anyja szokásaitól akarom őt elszakítani, (mert ha megy/megyünk látogatóba akkor értelem szerűen ott az van amit Ő mond, amit Ő csinál) csak megértetni, elfogadtatni vele, hogy nekem is vannak saját elképzeléseim, megszokásaim amit szeretnék úgy csinálni ahogy ÉN szeretném, és (lehet, hogy túl drámai), de jól esne, ha fordítva is tiszteletben tartanák azt, amit én. Én is hagyom a párom az ő "területén" kibontakozni, sosem mondtam neki, hogy márpedigazénapám...

Nem véletlenül vannak külön szokások, és különböző kultúrák.