Miért kell mindent úgy csinálni, mint az anyós?
Együtt élek a párommal, de néha úgy érzem, mintha 2 tini élne együtt szülői fennhatással. Kifejtem. Ugye, mint mindenkinek, nekem is vannak szokásaim, én így csinálom, anyós úgy. Vannak dolgok amikben egyet értünk, van amiben én KÉREK segítséget, ha éppen olyan a dolog, hogy még nem csináltam, vagy nem vagyok benne biztos, hogy jó az elképzelésem. Viszont. Elég sokszor kell azt hallgatnom, olyan dolgokban amit már a kisujjamból rázok ki, hogy "nem így kell, anyu nem így csinálja". Nem tudom, hogy miért, azért mert úgy érzem, hogy a párom nem kezel úgy, mint egy élettársat, egy nőt aki meg tudja oldani éppen azt amit csinál, "bízik" benne annyira, hogy el tudja fogadni azt, hogy márpedig ezt így is lehet csinálni, most neki van igaza és nem anyunak, vagy csak egyszerűen azért, mert néha olyan érzést kelt bennem, mintha az anyja képére szeretne formálni, de egyszerűen -hiába nem akarom- de begurulok. Nem arról van szó, hogy direkt mód minden segítségtől elbagatellizálom magam, amiben nem vagyok biztos megkérdezem, vagy segítséget kérek, meg szoktam beszélni anyósommal, hogy ezt miért, és hogyan csináltam-csinálta. Csak egyszerűen azt nem értem, hogy nekem miért kéne átvennem az Ő szokásait minden téren? Persze az természetes, hogy kapok innen is, onnan is, mind anyukámtól, mind az anyósomtól, de ezen felül vagyok ÉN is. Miért nem bontakozhatok ki? Miért nem alakíthatok ki egy saját rendszert, miért nem lehetek az én megszokásaim háziasszonya? Szeretem az anyósom, jól kijövünk, sokat szoktunk beszélgetni, nevetgélni, nagyon rendes, de szeretnék végre felnőtt életet élni a párommal. Ha van kedvenc étele a páromnak amit úgy szeret ahogy az anyukája csinál, azt úgy csinálom ahogy ő, nem vagyok az a fajta, hogy márpedigazértse...és nem az anyja szokásaitól akarom őt elszakítani, (mert ha megy/megyünk látogatóba akkor értelem szerűen ott az van amit Ő mond, amit Ő csinál) csak megértetni, elfogadtatni vele, hogy nekem is vannak saját elképzeléseim, megszokásaim amit szeretnék úgy csinálni ahogy ÉN szeretném, és (lehet, hogy túl drámai), de jól esne, ha fordítva is tiszteletben tartanák azt, amit én. Én is hagyom a párom az ő "területén" kibontakozni, sosem mondtam neki, hogy márpedigazénapám...
Nem véletlenül vannak külön szokások, és különböző kultúrák.
Hasonló megnyilvánulásra egyszer mondtam a férjemnek, hogy oké, olyan leszek, mint anyád, meghízok 100 kilósra és apáddal hálok.
Többet nem hozott fel ilyen témát.
Egyszerűen mondd neki ilyenkor, hogy "Jól van, Kicsim, de én így szoktam csinálni, mert nekem így egyszerűbb. Most légyszíves menj arrébb, mert a lábadra fogok lépni."
Vagy ami a jobb megoldás, ezt így, ahogy leírtad elmondod neki. Hogy Te, Te vagy, vannak szokásaid, ezekhez ragaszkodsz, nem fogsz változtatni.
2-es mondta meg a tutit, még most is röhögök!!!!
Komolyan. Mondd el neki ezt, amit most itt leírtál.
Én megértelek. Az tűnik ki az írásodból, hogy nem balhézni akarsz, nem mondvacsinált indokokat keresel anyósod ellen, hanem egyszerűen csak szeretnéd élni a saját életedet, mások tiszteletben tartása mellett. Élni és élni hagyni.
Az jó, hogy meg akarod húzni a határt (anyósnál az van, amit ő akar, de nálatok meg az, amit ti akartok), ez így teljesen rendben van. Na a következő feladat, hogy nagyon ragaszkodj ezekhez a határokhoz és ne engedd, hogy anyósod átlépje. Ha valamit csinálsz és mondja neked, hogy ő így meg úgy csinálná, akkor mondd meg neki, hogy köszönöd a véleményét, de te ezt így szoktad csinálni. Nem kell túlbeszélni, egyszerűen tényként közöld és válts témát, ne bocsátkozz vitába, ha nem akarsz.
Szerintem nyugodtan mondd el a párodnak, amit ide leírtál. Az mondjuk elég gáz, ha összehasonlítgat az anyjával, nekem legalábbis nagyon rosszul esne.
"nem így kell, anyu nem így csinálja"
- Drágám, akkor menj, hálj a jó anyukáddal, hátha ahhoz is jobban ért. Szia!
Egyszer már kibukott belőlem, de neki annyi volt a válasza, hogy őt így nevelték. Mondtam neki, hogy apukámnak is volt édesanyja, mégis képes volt az anyukám szokásait elfogadni, sőt a mostani élettársáét is! Nem az anyósommal van a bajom, mert persze az anyák ilyenek, főleg a fiús anyák, hogy mindenből a legjobbat a fiának, csak miért ne lehetne az "enyém" is jó neki?! Hiába beszélem ezt meg a párommal. Rosszul esik amikor elkezdek főzni, és felhívja az anyját, hogy na anya mondjad már neki, hogy nem így kell, holott már jóval előtte készítettem azt a bizonyos ételt, és nem haltak meg még tőle. Vagy mikor hétvégente jártunk ki hozzájuk (igen, minden hétvégén hozzájuk kellett járni, az fel sem merült, hogy nekem is vannak szüleim...) és vitte a heti szennyesét, hogy mossa már ki. Az apja meg is jegyezte, hogy mi van nincs mosógép. Köpni nyelni nem tudtam. Hogyan mosnám ki, mikor minden hétvégén ott álltunk meg, és a párom meg vitte a szennyesét?! (holott kérleltem, hogy ne égessen már, ki mosom én neki)
Volt, hogy az anyja füle hallatára kezdett el kiosztani, de erre is megkértem, hogy ne keverjük bele a szülőket a magánéletünkbe, mivel nincsenek velünk nap-mint nap, és persze, hogy a szülők a saját gyereküknek adnak igazat.
Volt, hogy az anyós elment hétvégén korán boltba, és hozott friss (aznap vett) zsemlét-kiflit, és a párom beszólt, hogy ő ehhez van szokva, hétvégén friss pékáru. Erre sem mondtam semmit, de hogyan vennék otthonra hétvégén friss pékárut, ha mindig ott voltunk a szüleinél??!! Na mindegy.
Egyszer azt hozta fel vitatémának, hogy ő korábban járt el itthonról, és volt, hogy neki kellett levinnie a szemetet, és erre az anyós beszólt, hogy miért, én mit csinálok?! Egy férfit egy kapcsolatban már arra sem lehet megkérni, hogy hébe-hóba vigye le a szemetet anélkül, hogy rossz háziasszony lennék?! Más otthoni teendője nincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!