Miért kell mindent úgy csinálni, mint az anyós?
Együtt élek a párommal, de néha úgy érzem, mintha 2 tini élne együtt szülői fennhatással. Kifejtem. Ugye, mint mindenkinek, nekem is vannak szokásaim, én így csinálom, anyós úgy. Vannak dolgok amikben egyet értünk, van amiben én KÉREK segítséget, ha éppen olyan a dolog, hogy még nem csináltam, vagy nem vagyok benne biztos, hogy jó az elképzelésem. Viszont. Elég sokszor kell azt hallgatnom, olyan dolgokban amit már a kisujjamból rázok ki, hogy "nem így kell, anyu nem így csinálja". Nem tudom, hogy miért, azért mert úgy érzem, hogy a párom nem kezel úgy, mint egy élettársat, egy nőt aki meg tudja oldani éppen azt amit csinál, "bízik" benne annyira, hogy el tudja fogadni azt, hogy márpedig ezt így is lehet csinálni, most neki van igaza és nem anyunak, vagy csak egyszerűen azért, mert néha olyan érzést kelt bennem, mintha az anyja képére szeretne formálni, de egyszerűen -hiába nem akarom- de begurulok. Nem arról van szó, hogy direkt mód minden segítségtől elbagatellizálom magam, amiben nem vagyok biztos megkérdezem, vagy segítséget kérek, meg szoktam beszélni anyósommal, hogy ezt miért, és hogyan csináltam-csinálta. Csak egyszerűen azt nem értem, hogy nekem miért kéne átvennem az Ő szokásait minden téren? Persze az természetes, hogy kapok innen is, onnan is, mind anyukámtól, mind az anyósomtól, de ezen felül vagyok ÉN is. Miért nem bontakozhatok ki? Miért nem alakíthatok ki egy saját rendszert, miért nem lehetek az én megszokásaim háziasszonya? Szeretem az anyósom, jól kijövünk, sokat szoktunk beszélgetni, nevetgélni, nagyon rendes, de szeretnék végre felnőtt életet élni a párommal. Ha van kedvenc étele a páromnak amit úgy szeret ahogy az anyukája csinál, azt úgy csinálom ahogy ő, nem vagyok az a fajta, hogy márpedigazértse...és nem az anyja szokásaitól akarom őt elszakítani, (mert ha megy/megyünk látogatóba akkor értelem szerűen ott az van amit Ő mond, amit Ő csinál) csak megértetni, elfogadtatni vele, hogy nekem is vannak saját elképzeléseim, megszokásaim amit szeretnék úgy csinálni ahogy ÉN szeretném, és (lehet, hogy túl drámai), de jól esne, ha fordítva is tiszteletben tartanák azt, amit én. Én is hagyom a párom az ő "területén" kibontakozni, sosem mondtam neki, hogy márpedigazénapám...
Nem véletlenül vannak külön szokások, és különböző kultúrák.
válasza:Az utolsó kommented alapján én nem lennék együtt egy ilyen pasival, bocsánat, kisfiúval.
7-es voltam.
válasza:Kedves 7-es hozzászóló!
Igen, jól megragadtad a lényeget! :) Nem szeretnék veszekedni, megbántani senkit! Az a baj, hogy a páromnak nem is merem ezt mondani, hiszen tudom, hogy a legelső adandó alkalommal az anyósom fülébe jutna, és nem hiszem, hogy jól értelmezné, főleg ahogy a párom adná elő.
A legnagyobb baj velem az, hogy elég halk szavú vagyok, nem merek erélyesebb lenni, nehogy rosszindulatot váltsak ki. A párommal meg az, hogy nem tud ki állni értem, hogy teljesen jó amit és ahogyan csinálok, nem tud elfogadni teljes nőként, és úgy érzem, hogy még benne sem realizálódott, hogy már igen is felnőtt, dolgos ember, aki nem az anyujával él együtt, hanem a párjával.
válasza: válasza: válasza:Nekem az exem volt ilyen. Egyke, anya pici fia.
Mi is együtt éltünk, és ment a hiszti, hogy ő csak úgy eszi meg a kaját, ahogy anyukája készíti. Én nemes egyszerűséggel közöltem, hogy jó, akkor hozzál anyádtól enni, én meg elmegyek kifőzdébe, mert egy főre nem főzök. Így is lett. Anyukája "lakást dekorálni" is átjárt, amíg én nem voltam itthon, mert hogy sivár a lakás. A kaput az tette be, amikor mentem haza és ahogy becsuktam a bejárati ajtót, egy feszület volt felszögelve az ajtóra (én nem vagyok vallásos), mert hogy azt a pici fia kapta a keresztelőkor.
Más oka is volt a szakításnak, de ez a része sem nehezítette meg :)
Húú, hát köszönöm a tanácsokat!
Azt hiszem, először még nem folyamodok a drasztikus "nagy" lépésre, ha legközelebb lesz ilyen, akkor kibeszélem magamból ezt az egészet, aztán, ha még ezek után sem képes ezen változtatni, akkor tényleg az lesz a legjobb, ha elválnak útjaink. Azt tudom, hogy nagyon szeret, de erről már ódákat zengettem neki, hogy nem azzal bizonyítja, ha ölelget, puszilgat, hanem az ilyen indirekt cselekvéssel/hozzáállással. Nem csak ütéssel, vitával, csúnya szavakkal lehet megbántani egy embert, és azt hiszem, hogy ebben kéne még fejlődnie. Nekem meg abban, hogy nem nyelek le mindent, nem fojtom el magamban a dolgokat!
Még egyszer köszönöm Nektek, máris jobban érzem magam! :)
válasza:Ne haragudj, de nektek még nagyon korai volt az összeköltözés. A párod még nagyon úgy áll hozzá a dolgokhoz, mint egy durcás tinifiú, és te sem igazán tudod érvényesíteni az akaratodat (itt nem erőszakos érvényesítésről kell beszélni, csak még nem is szóltál neki a bajodról). A párodat erősen meg kéne "nevelni", amit te láthatóan nem teszel. Rá kéne vezetni/szoktatni, hogy felnőtt emberek vagytok, anyuci legyen szíves ne szóljon bele. És itt nem az anyósoddal van a probléma, hanem a pároddal. Minden anyósnak megvan a véleménye, de a párod feladata, hogy leállítsa az anyját. Egyáltalán miért tiéd az összes házimunka? Te írtad, hogy csak annyi a dolga, hogy hetente 2x levigye a szemetet, és még ez is nehezére esett. Biztos, hogy te ezt önszántadból szeretnéd így, vagy csak az elvárás miatt, mert "anyu" is így csinálta?
Én a helyedben simán annyit mondanék: nem tetszik ahogy én csinálom? Akkor csináld te, ahogy anyukád csinálja. Lehet kezdeni. Ha nem tetszik, akkor meg ne szóljon bele. Ennyi.
A másik. Miért csak az ő szüleihez mentek? A tieiddel mi van? Te nem szeretnéd látogatni őket, vagy a párod menne mindig a sajátjaihoz?
Nincs baj a konfliktuskerüléssel, de egy bizonyos fok után már egészségtelen. Amikor inkább eltűröd a mindenért cseszegetést, csak hogy ne legyen vita.
Nekem úgy tűnik, hogy ebben a kapcsolatban csak az van, amit a párod akar/mondd, te meg nem vagy sehol. Egyáltalán mi tart ebben a kapcsolatban? Az hogy néha puszilgat meg mondja hogy mennyire szeret, de közben kutyába se néz, és a szülei előtt téged állít be bűnbaknak meg rossz háziasszonynak? Ilyen fiatalon ez kell neked? Vagy majd ráér 10 év, meg 2 gyerek után rájönni hogy ez így nem fa.sza és akkor változtatni?
válasza:Nem, nem kell. Sőt. Ha neked mindent pontosan úgy kell, hogy csinálj, mint az anyósod, akkor a kedves párod elvette a saját anyját, illetve rád akarja kényszeríteni az anyja személyiségét. Értsd: neki nem számítasz TE, mint egyéniség.
Te viszont egy másik ember vagy, máshogyan csinálsz dolgokat, másként érzel, másként gondolkozol, mint az anyósod. Ha ezt a párod képtelen tudomásul venni, akkor vagy élsz vele így, és megalkuszol, beletörődsz, vagy elválsz. Attól függ, hogy neked mi a fontos az életedben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!