Betelt a pohár! Ti mit gondoltok?
A párom 35, én egy tízessel fiatalabb vagyok. Mindketten dolgozunk és egy faluban lakunk, egy utcányi távolságra. 2,5 éve vagyunk együtt, de mindennap csak jártunk egymáshoz esténként, együtt még nem éltünk. A páromnak van hitele, ami remélhetőleg idén lejár. A munkahelyén előléptették, így több pénz marad meg. Annyi, hogy megélünk ketten. Az anyjával nagyon rühelljük egymást. Az após jó fej, viccelődős bácsi. A párom szülei nyugdíjasok, részemről több türelemre és megértésre lenne szükség, elismerem. De sokszor az anyóstól nagyon felmegy bennem a pumpa. "Szerelmes" a fiacskájába és nagyon félti, hogy elmegy velem lakni. Mellesleg, szívbetegsége van, tehát gyakran ideges és feszült. Voltak húzásaink egymással, amik nem voltak túl szépek:
1. egy családi kirándulás indulása előtt autóval mentünk volna négyen (párom, a szülei meg én) én a párom mellé ültem előre, de az anyós puffogni kezdett, hogy miért nem az apósom ül előre, mert hogy fáj a lába és elől ki tudta volna nyújtani. Szó szerint így mondta a páromnak: ,,Méé ba..*eg, ellopják ha hátra ül?!" - ezt rólam mondta. Ezek után nem volt kedvem elmenni és nem is mentem el.
2. Célzások, pl. fiam, ha innen elköltözöl, nem fogsz ilyen finomakat enni, és szó szerint azt mondta a vén csoroszlya, hogy mindent megtesz, csak a fia ne költözzön el
3. Igaz, rendes gesztus volt tőle, felajánlotta, hogy költözzem oda, de ilyen házi sárkánnyal nem akarok együtt élni, elég nekem anyám otthon. Aztán megköszöntem és mondtam, hogy a saját háztartásom akarom vezetni.
4.Családi kirándulásra nem akartam elmenni, de mondtam a páromnak, hogy menjenek el hárman nyugodtan, ha akarnak. De nélkülem nem akart menni, így én lettem a hibás, mert miattam nem lehet menni kirándulni. Az anyja ezért is megszólt, mi az, hogy nekem nincs kedvem menni, biztosan utálom őket, meg ezek a mai fiatalok mekkora kis hülyék. E volt a lényeg.
Na de nyilván 23 évesen nem a párom 60 éves szüleivel tervezek el egy kirándulást. Főleg, hogy az anyja így viselkedik. Kérkedik azzal, hogy ő milyen őszinte, meg frankón megmondja a tutit bárki szemébe. Ez így is van, de nem zavarja, ha megbánt másokat. Utolsó alkalommal úgy összevesztünk, azt mondta, mindjárt felpofoz, mondom neki, azt próbálja csak meg! Elvárja egy ilyen buta és fogatlan hárpia, hogy én tiszteljem? Amikor így viselkedik?! Utóbbi időbe nem mentem a párom szüleihez, de a hátam közepére nem hiányoznak. Nemsoká úgyis összeköltözünk, megbeszéltük . A probléma megmarad, tudom. De nagyon elegem van abból a némberből. Próbáltam kedves lenni számtalanszor.
Még azt fájlalta, hogy nem folytam bele a háztartási munkába, de ha külön megyek, majd megtanulom. Nem hiszem, hogy nagyon bonyolult lenne. Én fiatal vagyok, az idióta fiatalos mentalitásommal, szabadidőmet nem úgy képzelem el, hogy megyek, aztán "beszállok" náluk a buliba. Ez az én felfogásom, az anyósé is más, ezért voltak súrlódások. És komolyan, elegem van, a 2,5 év alatt annyi ilyen beszólás és lenézés történt! Én sem vagyok tökéletes, de úgy gondolom, mindig tisztelettudóan viselkedtem. De a mai időseknek ez már kevés...
Tudom, elolvastam. Azért írtam le a történetem, hogy ne történjen meg velük hasonló, mert ugye költöznének össze, de a mama ezt nem nagyon akarná. Nem tudom és nem is nagyon értem azokat a szülőket, akiknek már x idős a gyerekük és nem akarják, hogy a saját lábára álljon. Gondolom az ő idejükben se egy házba éltek az anyóssal, pont ezért, hogy mindenki csinálhassa a saját dolgát úgy, hogy ne szóljon bele a másik. Én is amióta az eszemet tudom alig vártam, hogy elérjem azt a kort, amikor el tudok költözni a szüleimtől és a magam ura legyek. Érdekes, hogy nálunk a családba senki nem avatkozik a másik életébe. Persze megkérdezik, hogy minden rendben van-e, nincs-e szükségünk vmire... azt ennyi. Ha vmi nyűgöm van úgyis szólok, és vagy tudnak segíteni vagy nem. A felnőtt kor ezzel jár, bizonyos idő után tudni kell boldogulni egyedül is. Engem legalábbis erre tanítottak, így nőttem fel, hogy egymásért éltünk, okítgattuk, terelgettük egymást és lám, semmi gond így. Ha baj van, meghallgatjuk egymást és tanácsokat adunk egymásnak, aztán a döntés a mienk és ha rosszul döntöttünk nem vagyunk lehurrogva, hanem akkor így jártam, okultam belőle, legközelebb másként fogok tenni. Vagy velem van a baj, hogy túlságosan egyedül (párommal) akarok csinálni mindent? Nem tudom, de szerintem, meg ahogy tapasztaltam az embereknél, mindenki úgy boldogul ahogy tud (segítséggel v anélkül). És ahogy a kérdezőt értem, nekem az jön le, hogy ha külön is költöznek, 2 utcával lejjebb, akkor is jön majd a mama, hogy "jaaj kisfiam, mi ez a moslék, amit az asszony adott a szádba? hogy néz ki a lakás, meg ez amaz..." Annyi helyről hallom ezt és persze nálunk is előfordul, hogy ha épp finomat főzök és a párom az anyukája jelenlétében dicsér, hogy "hmmm... ez Isteni! :) " rögtön rávágja anyós, hogy ő ezt nem így szokta, elregéli hogy, de látjuk rajta, hogy marja a féltékenység és párom megmondja neki, hogy az is finom, ahogy ő csinálja, ne versenyezzünk. Ez is benne van a pakliban. Ők élik meg úgy, hogy versenyezni kell a mennyel, nehogy már ő jobban tudja, erre allergiásak, de nem tudom miért fogják így fel. Én sem versenyzek. Megcsinálom legjobb tudásom szerint és örülök ha ízlik, ennyi.
Már megint regéltem. :D
21-es, a kérdező nem a boszorkánytanyán lakik, csak néha ott alszik. Ahogy a barátja néha nála. Nem tartják el, kajával sem.
Kérdező, ezen a banyán neked nincs mit tisztelned. Ha autóval megyünk valahova, én ülök a párom mellett, aki néha megsimogatja a kezemet. Most fogdossa az após lábát?
A kirándulásra, amire az após-anyós megy miért is mennél, ha a társaságukat nem szereted? Én se mennék, ha a trágár megjegyzéseit, baz+ -elését kellene hallgatnom. Pfej, undorító banya, mire fel kellene neki tisztelet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!