Kiégtem! Mit tegyek az férjemmel, hogy higgyen nekem?

6 hónapos babával vagyok itthon. Egy perc magányom nincs. Ráadásul amikor még jártam a férjemmel is utált, és kerek perec megmondta, hogy nem tud elfogadni. Ha leülök a számítógép elé bemászik a nyakamba, hogy mit nézek, a tévét átkapcsolja, hogy milyen szutykokat nézek, milyen moslékot főzök, semmit nem tudok megcsinálni, fogyjak már le, a gyerek rongyokba jár. Mert ő 4 gyereket felnevelt és ő tudja. A kutyát eresszük el az utcán(!!) mert veszélyes(egy 10 éves labrador, aki már vesebeteg és alig mozog) és különben is, meg amúgy is minek kellet ekkora ház és milyen ocsmányan van berendezve. Tegnap a kutya befeküdt az előszobában lévő fekhelyébe és anyósom szó szerint kirúgta a házból, úgy nyüszített szegényke. :( De szentül állítja, hogy segíteni jön át. Ma nekiálltam letörölni a port, amíg a gyerek aludt, mert már ezt is hallgatom napok óta, erre idézem: A k..va anyádért nem tudsz odafigyelni a gyerekre?! Sírva mondtam, hogy ne merje még egyszer anyámat a szájára venni, mert már meghalt. Erre fintorgott és semmit nem mondott. Erre az kiabálásra a gyerek is felébredt, alig tudtam vissza altatni, mert remegett a kezem és gondolom érezte rajtam, hogy ideges vagyok. Azóta se kért bocsánatot, hanem úgy tesz mintha semmi nem történt volna. A férjem meg annyit mond, hogy próbáljak meg kijönni vele, mert mégiscsak az anyja és segíteni akar, de ha együtt vagyunk a férjem előtt bűbáj velem is. Nem igaz, hogy nem ismeri az anyját!

A férjem meg képes volt azt mondani ezután a telefonban, hogy nyugodjak meg, biztos a hormonok!