Nemreg oszevesztem egy kicsit anyosommal, de most hozzam szolt, es a ferjemmel ugy dontonttunk alberletbe megyunk, mert voltak kisebb nezet elteresek. Mi tevo legyek?

Szerintem beszélj vele, legyél hozzá kedves és tisztelettudó.

Sok olyan ember van, aki nem képes bocsánatot kérni. Helyette inkább úgy viselkedik, hogy egyszerűen átlép a problémán és megy minden tovább szépen.

Mindig is anyóséknál laktatok?

Tudom, hogy nem az én dolgom, semmi közöm hozzá, de azért leírom.

Véleményem szerint, először mindent kettesben kell elkezdeni. (Persze, tudom, szükség törvényt bont.)

Nekünk is jó 1 év kellet, mire össze szoktunk a párommal. Hogy az "én"-ből "mi" legyen. és legyenek saját családi szokásaink, saját módszereink.

Pl.: mi kotyogóson főzzük a kávét, anyámék meg gépen. Vagy hogy mi késői fekvők vagyunk, anyámék meg korai. Nálunk nincs a házban dohányzás, náluk van.

Ezek után már könnyebb volt ott lenni 2 hétig. Igaz össze nem költöznénk velük. Alig várjuk, hogy haza érjünk.

Beszélj vele nyugodtan. Néha a távolság hozza össze jobban az embereket. Olyankor már nem az veszi el az időt és az energiát, hogy azon megy a vita, ki mit nem mosott el, vagy rakott rossz helyre.

"Sok olyan ember van, aki nem képes bocsánatot kérni. Helyette inkább úgy viselkedik, hogy egyszerűen átlép a problémán és megy minden tovább szépen."

Igen. Ő átlép, nem gondolván arra, hogy a másik, akit megbántott, mit érez.

Csakhogy az ilyen ember mindig önző, mármit is mond. Megbántja a másikat, és képtelen belátni, hogy ha nem kér őszintén bocsánatot, akkor a másikban ott marad a seb. Ő nem akar úgymond megalázkodni - pedig ha hibás, akkor az minimum! -, a másikat viszont benne hagyja a fájdalomban és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Ez rendkívül elítélendő magatartás, és mindig az nagyon önző, kifejezetten a nárcisztikus emberek szokása.

Kérdező:

Ha összevesztél vele, és nem kért bocsánatot, csak elkezd hozzád szólogatni, attól még nem kell neked vele szóbaállni. Szólongassa a falat.

Ha megbántott, és belátja, hogy megbántott és bocsánatot is kér, és utána másként viselkedik, utána lehet másként kezeni a dolgokat. Addig nem, mert mindig benned lesz a tüske.

Nagyon jól teszed, hogy albárletbe mégy, de még jobban tennéd, ha egy-két évre elhúznátok jó messzire: mondjuk az ország másik végébe vagy külföldöre egy kis levegőváltozásra. Hidd el, ez így van. Tudom tapasztalatból is: minél messzebb van az ember fizikailag egy hisztérikától, annál jobb a közérzete. :)