Szóljak neki újra vagy hagyjam rá?

Magával a megszólítással nincs gond. Az viszont probléma lehet, ha ő valóban úgy gondolja, hogy neki szülői joga, feladatai vannak a gyerekkel, ezt azért érdemes tisztázni mielőbb.

Örülj neki.Az én anyósom annyira nem fogadja el az unokáit,hogy az egyéves lányomat még csak meg sem fogta soha.Én örülnék,ha ilyen anyósom lenne.Az én gyerekeimnek nincs is nagyanyja,mert anyum sajnos messze él.

Most meg lehet kövezni engem, de azért légy óvatos! Az nekem nem tetszene pl hogy becsukja az ajtót a gyerek előtt hogy ő ne lásson engem, ezzel a gyerek figyelmét magára irányítani. Ha akar majd hozzá megy az a gyerek és nem kell azért egyből megfogni mert anyjához akar menni. Azt meg én nem biztos hogy el tudnám viselni ha kisfiamnak szólítaná az én fiamat. Nálunk ezek nincsenek de ezek nélkül is anyósom azt hiszi hogy ő egy anyapótló. Nem tudja magát a nagyszülői szerepbe belepasszítani. Folyton verseng hogy a gyerek őt szeresse jobban, bezzeganyáskodik, engem próbál sokszor lejáratni magát meg fényezni. Volt hogy a gyerek előtt lehülyézett. Pl mondtam a gyereknek hogy moss kezet mert megsimogatta a kutyát, erre le voltam hülyézve hogy minek, tiszta a kutya. (szobakutya). És valahol ez a rossz állapot is ott kezdődött hogy nem szóltam rá azért ha "túllépte a hatáskörét". Ő nagymama, az a dolga hogy szeresse az unokáját, de ne elszeretni akarja az anyjától. Remélem annak idején emlékezni fogok ezekre az idegesítő dolgokra. Rossz ám folyton azon agyalni hogy mikor nem vagyok ott mit tesz a gyerekkel. Nem véletlen hogy ha ott nyaral néhány napot, hetekig tart hogy visszarázódjon a régi kerékvágásba. Ott mindent szabad, semmiért nincs rászólva, a hisztit sem kezelik hanem engedelmeskednek neki, ott a gyerek a főnök. És igen, ez a páromon is látszik hogy vele is pont így bántak gyerekkorában. Jó 10 év együttélés után tudom azt mondani hogy le tudtam szoktatni az olyan hülye, gyerekes viselkedéseiről amit cipelt magával. Még felnőtt fejjel is képes volt hisztizni. Indulatait nem tudta kezelni. Nem akarom fényezni magam, de akkor is sokkal sokkal jobb anyának tartom magam, mint amilyen ő volt annak idején. És mégis ő hiszi magáról hogy mindig minden t jobban tud. Szóval vigyázz, azért ésszerű határokon belül "avatkozzon" a dolgokba. a gyerek a te gyereked, nem az övé.