Szóljak neki újra vagy hagyjam rá?
Az én anyósom a mai napig kisfiamnak szólítja a fiaimat. Nincs ebbe semmi rossz. Ez nem arról szól, hogy azt hiszi hogy az ő fia. Egyszerűen előtörnek belőle is az anyai érzések, szerintem ez önkéntelenül történik.
Az meg, hogy nem akarja hozzád engedni talán azért van, mert szeretné ő megnyugtatni, vagy már kezdi elég nagynak gondolni ahhoz, hogy ő vigyázzon rá néha, és szeretné ha látnád, hogy nála is megnyugszik.
Ezt hagynod is kellene szerintem, mert ha folyton kiveszed a kezéből, nem mostanában lesz egy meghitt közös napod a férjeddel, mert nem fog elmaradni a kicsi.
Nem akar anyósod rosszat, ne képzelj bele többet mint ami benne van, és ne legyél a nagyira féltékeny. Ő a nagyanyja.
Mi az hogy nem engedi, hogy hozzádjöjjön?Nem laksz együtt a gyerekeddel?
Szerintem nem gond, hogy kisfiának nevezi,sőt ha azt mondaná, fiam, az sem lenne gond.
Örülj neki, hogy így szereti a kisunokáját :)
Köszönöm a válaszokat, ezek szerint én vagyok a hunyó :) nem szeretnék hárpia lenni, de sajnos néha úgy érzem magam...
Az hogy nem engedi hozzámjönni, arra értettem, hogy egy légtérben vagyunk hárman és ha gyerek elindul felém, akkor ő megfogja, vagy becsukja az ajtót, hogy ne lásson engem. Sokat szokott rá vigyázni, hetente többször, több órára is elvannak együtt, csak azon gondolkodtam, hogy egyre jobban magának akarja.
Most még hagyd rá, persze csak ésszerű határok között. A viselkedését pedig figyeld, mert nem tudom, hogy hány éves és szellemileg mennyire fitt az anyósod, de ha eddig minden rendben volt és most "változik", lehet, hogy valami baj van kialakulóban. Ezt csak te tudhatod, mert elég nagy különbség van a saját fiának tekinti és az örül, hogy végre igazi nagyi lehet "kisfiam" között!
Én az anyukámon figyeltem meg hasonló változást. Nekem ez azért is volt fura, mert nem az első gyerkőcnél kezdte el kisfiamozni, hanem a másodiknál és utána a nagyobbal is elkezdett így beszélni. Nála sajnos nem csak a nagyis "kisfiamról" van szó. Volt egy halva született öcsém és néha az ő nevén hívja a fiúkat, de neki nem tűnik föl. Megfigyeltem, hogy főleg akkor jön ez nála elő, ha fáradt, nem tudott aludni, front miatt fáj a feje stb. Ezzel párhuzamosan elkezdett elfelejteni is dolgokat. Nem nagy dolgokról van szó, csak apróságok, de folyamatosan nő ezek száma. Pl elfelejti, hogy bezárta-e az ajtót és hazarohan a boltból, otthon meg nem emlékszik miért is rohant, kiviszi a távirányítót a kertbe, utána fogalma sincs róla, hogy ő volt, kiteszi a kukát hétfőn (csütörtökön jön a szemetes)...
Kapaszkodj meg! A legkisebbik nagynéném két évvel idősebb, mint én. Ennél fogva én is anyunak és apunak szólítottam a nagyszüleimet. Ők természetesen kislányomnak és kisfiamnak szólították az unokáikat is.
Persze mikor érdeklődtek utánunk, akkor a nevünkön említettek minket.
Ne vedd ezt zokon tőle. Olyan nagyon szereti.
A kisfiadnak te vagy az anyukája.
Ez csak olyan szeretetteljes megszólítás.
Én nem lennék féltékeny az anyósomra.
A gyerek mindig az anyukájához ragaszkodik jobban.
(Feltéve, ha az anyukája megfelelően törődik vele, és nem a nagymamának kell átvennie a nevelést, de nálatok nem erről van szó).
Hagyd rá. :)
7-es vagyok.
A nagyszülővel, nagymamával, nagypapával is lehet sajátos, szoros kapcsolata az unokának.
Nem szabad erre féltékenynek lenned.
Ez is építi, gazdagítja a fiad lelkét, és biztonságérzetet ad.
Én a nagypapámmal voltam különleges kapcsolatban, s mondhatom, hogy életre szóló mankót jelent nekem az, amit csak tőle kaphattam meg.
Nem véletlenül állítják pszichológósok is, hogy az igazi család három generációs.
Amit a nagyszülő adhat, azt nem tudja megadni az apa és az anya. :-)
6-os válaszolónak:
Szerencsére ilyen problémánk (még) nincs a mamával. Valószínű, hogy arról van szó, hogy feltörtek benne az anyai érzések, ahogy a többiek is említették már. Sajnos tudom miről beszélsz, munkámból kifolyólag ismerem a helyzetét anyukádnak, remélem lassú lesz a folyamat és nem teszi tönkre sem őt sem titeket!
7-es:
Köszönöm, hogy leírtad! Valóban féltékeny lennék? Eddig erre nem is gondoltam, de most hogy így írjátok, lehet benne valami. Első gyerekünk (valószínűleg utolsó is) és nagyon féltem mindentől és lehet mindenkitől. Megpróbálom lazábbra venni a dolgot és nem foglalkozni ilyenekkel, inkább örülök, hogy más is szívből szereti :)
27 éves vagyok,nő.
Nagymamám mai napig kisfiamoz valamiért.
Senkit nem zavar,hugomat is hivja igy.
Pedig mindketten kislányos lányok voltunk,nőies nők vagyunk.
De nagypapámra is sokszor mondja,hogy apád.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!