Ti mit tennétek a helyemben, belenyugodnátok vagy kitörne belőletek a parasztgyalázat?

Nos, hogy is írjam. 6 éve nősültem, és sajnos annyira ostoba voltam, hogy belementem abba hogy a feleségem szülei mellet lévő telekre épitsünk házat, pedig apám mindig mondta hogy gondoljam meg mert látszik a vejeken hogy nagyon dörzsölt parasztok, apám pedig nagyon jó ember ismerő és igaza is lett. 1 év alatt felépült a ház, berendeztük, beköltöztünk, másik évben gyönyörűen megcsináltuk a kertet, az udvart meg mindent. Az első 2 év viszonylag normálisan telt, de már voltak kissebb incidensek az apóssal, anyóssal, de úgy voltam vele hogy még csak most kerültem ide, szokni kell a vidéki életet meg a vidéki embereket (nem panelházi városi vagyok, városon nőttem fel, de kertesházi városiként). Úgy a komolyabb gondok 2 éve kezdődtek, mivel sajnos a mi telkünk és az anyósoméké között nincs kerítés hanem szabad a járás, amit ő ki is élvez és reggel 6 és 7 között már tiszteletét teszi nálunk, majd este ismét áttelepszik mint a gomba, ezzel nem is lenne gond, de mindenbe beleszól és mindent megakar szabni hogy mit és hogyan. Az após gazdálkodó, pótkocsival nem tud tolatni, ezért rákapott arra az elmúlt 3 évben hogy az én térkövezett udvaromon jön be és az udvar-kert közötti határvonalon ráfordul az ő udvarára, megjegyzem hogy a tavaly telibe vágta az udvaron álló szobromat, amit nagybátyám készített az esküvőnkre, egyszóval az egy emlék volt. Gazdálkodó, de egy arra való szersámja nincs, sőt egyáltalán nincs, mivel az én szerszámaimat viszi el mert kérni nem kéri csak viszi és persze elfelejti visszahozni, de ha kulcsra zárom a garázst akkor panaszkodik a feleségemnek hogy én mindent elzárok előlük, ez nem is lenne baj mert egyébként nem sajnálom de mindent megkritizál hogy ezért vagy azért nem jó, az egy lom, miért kell olyan szart megvenni stb. A beszélgetés az úgy zajlik, hogy ők beszélnek én meg hallgatom, aztán ha mondok valamit, akkor azonnal robbannak hogy én mit beszélek hülyeséget, az nem úgy van, honnan találok ki ilyen marhaságot és hasonlók. A családi összejöveteleknél megszabott ételeket lehet készíteni miattuk ami disznóhusból és csirkehúsból áll és ez kimerül abban hogy sült hús és pörkölt, mivel mást nem esznek meg, ha én pedig marha, kecske, bárány, vadhúsból főzök ételt a kertben vagy sütök tárcsán, grillen, akkor abban a másodpercben jönnek, nézik, bámulják és kezdődik a szövegelés hogy azt úgye nem akarjuk megenni meg hogy néz az ki, meg milyen színe van a húsnak, ők azt nem eszik meg, azért csinálok olyan ételt hogy ők ne tudjanak enni belőle stb és persze anyósom azonnal megy a feleségemhez hogy mi az hogy én főzök vagy sütök (mivel apósom egy kávét nem tud főzni, ebből adódóan csak a nők főzhetnek mert amit férfi csinál az csak kotyvasztás, nem akarom dicsérni magam de apámmal elég sok főző versenyt nyertem). Faterom egy nagyon jó humorú fazon, aki szeret poénkodni, amit apósom mindig azzal intéz el mivel nem érti a poént, hogy már megint a marhaságot beszéli, közben pedig apám a család többi tagjával (anyós kivételével) tökéletesen elszórakozik, elnevetgélnek, elbeszélgetnek... A minap elég keményem összeveszett apám apósommal, mivel apósom szó szerint kérdőre vonta hogy miből vett magának egy X5-ös BMW-t, szerintem 68 évesen, 40 év ledolgozott munkával megérdemli apám hogy vegyem magának egy ilyen szintű autót. Szóval ezek történnek nap mint nap, és már lassan 4-ik éve, feleségem persze mindig próbálja bemagyarázni hogy a szüleinek van igaza, amit kezdek egyre jobban unni. Egy ideje foglalkoztat a gondolat hogy eladom a házat, mivel azt teljes egészében apámék építették és fizették, és a feleségemmel együtt (persze csak ha hajlandó elköltözni a szülei szomszédságából) a szülővárosomba költözünk.