Anyósom mondott igazat, de én inkább jól összevesztem vele. Mivel engeszteljem ki?

Nem lesz sorozatgyilkos egyik gyereked sem. A válaszadók egy kicsit sok krimit néztek.

Vidéken nőttem fel, ahol rengeteg gyerek azzal játszott, hogy szétszedte a gilisztákat. Meg úsztatták a hangyákat. Senkiből nem lett gyilkos, akit csak ismerek. Egyik ma már diplomás barátom az iskolaudvaron szedegette szét a bogarakat. Mellette otthon segített a disznóvágásban. Meg elmesélte hogyan ütötték agyon a rókát, ami bemászott hozzájuk. De mikor elszaporodtak a macskák azt is ütötte agyon (már kamasz volt ekkor). És tudta, hogy fáj neki. Úgy ahogy rengetegen mások. Jelenleg persze ezt nem nézné ki belőlünk senki, érző, családos emberek lettünk, a férjem állatokkal foglalkozik. Ezt csak azért írtam le, mert sokaknál már ez is kimeríti az állatkínzás fogalmát. A lányaid esete abban más, hogy ők féltékenyek voltak erre a macskára, és tudták, hogy a mamájuk szereti. Még abban sem vagyok biztos, hogy tudták, hogy visszafordíthatatlan dolgot tesznek, és ez hogy fáj az állatnak. Nagyon rossz dolgot tettek, büntesd meg őket, beszélgess el velük. Az meg, hogy megütötted... Egy jókor elcsattanó pofon sokszor nagyon is sokat ér. Én is kaptam. Volt, hogy megérdemeltem, volt, hogy nem, de semmi baja a lelkemnek.

Tudom, hogy nem lesz népszerű a válaszom néhányak körében, de kérdezzék csak meg a szüleiket/nagyszüleiket a pofonokról, esetleg az állatkínzásról is. Nem volt több őrült régebben sem, sőt...

Ne vigyél macskát az anyósodnak, majd ő választ magának, ha úgy gondolja (apám kutyája 5 éve meghalt végelgyengülésben, azt mondta, majd ha "kiheverte" lesz másik. Nincs még kutyája). A gyerekek csináljanak neki valamit, rajzoljanak, nem hiszem, hogy kitagadja őket. Te meg kérj tőle bocsánatot.

Vitatkoznék az előttem szólóval a következők miatt:

- Egy olyan közegben, ahol elfogadott szokás a kismacskák falhoz csapkodása, és a többi, a gyerekek ebbe nőnek bele. A kérdező családjában ez nem volt bevett dolog, így másképp értékelendő az, amit tettek.

- A giliszta, bogár nem családtag. Ez a macska az volt.

- Aljas szándékból, féltékenységből tették, és a kérdezőt idézve "minden áron megakarta magyarázni, hogy joga volt hozzá".

Egy anyának nyilván nem könnyű ezzel szembenézni, de abszolút nem túlzás a pszichopata jelző. A sorozatgyilkost pedig arra írtuk, hogy mi LEHET egyszer az ilyen kölykökből, ha nem lépnek közbe. Na ennyit a "gyermeki ártatlanságról".

41-es: NEM AZÉRT nem lett személyiségzavarod vagy súlyos lelki defektusod, mert rendszeresen ütöttek, hanem ANNAK ELLENÉRE nem lett.

A kognitív disszonancia nagyon erős, de nem szükséges elmagyarázni, hogy a jó családi nevelés és a szerető, támogató családi háttér és melegség szerves része a rendszeres ütlegelés. Ugyanis olyanban ez nincs.

"A kérdező kommentje:

Azért a "pszihopata" és a "sorozatgyilkos" kicsit kemény jelző!

Nem azt akarták, hogy a cica meghaljon. Igaz, hogy ettől még nem lett kisebb a hibájuk. Tudom jól, hogy ez nem normális viselkedés, de azt is tudom, hogy nagyon sajnálják.

A büntetésük az lett, hogy elvettem mindkettőjüktől egy tárgyat, amit nagyon szeretnek, mert ők is ezt tették anyusommal."

Egy TÁRGYAT? A macska nem tárgy volt, hanem a megözvegyült anyósod társa, amióta egyedül maradt. TÁRGY??

...és te azzal bünteted a két kis állatkínzót, hogy elveszel tőlük (nyilván ideiglenesen) egy-egy tárgyat? Ez a két gyerek pár év múlva úgy a fejedre nő, hogy aludni nem mersz mellettük, mert téged ölnek meg...

És ne hazudj magadnak: a 7 éves lányod pontosan tudta, hogy a macska meghal, ha bezárják a kutyák közé. Mivel igazából nem kapott érte büntetést, meg fogja tenni újra, ha úgy érzi, "joga van hozzá". Imádkozz, hogy ne a testvére legyen a következő...

Érthető, hogy véded a gyerekeidet, hisz egy anyának ez a "dolga", de ne legyél elfogult velük. Ez nem egy apró gyerekcsíny volt, ami felett szemet lehet hunyni. Ha most megpróbálsz mentséget találni erre, később sokkal nagyobb tragédia történhet. Mi lesz, ha később a testvérre, új párodra, esteleg egy új kistesóra lesz féltékeny a nagyobb lányod?

Anyósoddal szerintem nem sok mindent tudsz kezdeni, bocsánatot kérhetsz és szerintem ne mentegesd előtte a lányokat. Én teljesen megérteném, ha ezek után soha többet nem vigyázna rájuk, sőt látni se akarná őket.

Szia!

Kizárt, hogy nem tudták, hogy mi lesz a macskával, hiszen akkor megrémültek és sírva szaladtak volna, fel lettek volna zaklatva ha azt látják, hogy egy kutya megöl egy macskát, mivel az nem szép dolog, én felnőtt fejjel nem bírnám végignézni egy gyereket, pedig halálosan megrémítene. Az pedig, hogy a tettét még mentegeti is mutatja, hogy nem bánta meg!

Kettesben a lányok nélkül beszéld meg az anyósoddal. Kérj bocsánatot, azt amit itt is leírtál hogy nem gondoltad volna a lányokról.

Nagyon sajnálom ami történt, és hidd el nem te tehetsz róla, hiszen nem taníthattál nekik ilyet.

A lányokról meg annyit, hogy soha ne legyen állatuk. Nagyon rossz dolog volt ez.