Meddig lesznek még olyan pasik, akik az anyjukhoz költöztetik a párjukat?

Nálunk is így van, csak mi 19 és 21 évesek voltunk. Én vagyok a nő, de már 25 (szeptemberben 26) éves. Mi is így kezdtük, távkapcsolatból indult, ahhoz, h együtt éljünk, nem volt más választás, mint valamelyikünk megy otthonról. Sajnos ahol én laktam ott munka nuku, itt északabbra azért jobb a helyzet sokkal. Sajnos mivel pont válság is volt/van így nem találtunk egyhamar munkát (ha találtunk minimálbér), ment a maszek, abból adtunk haza. Most kellet 5 év mire összejött az a pénz, hogy egy már meglévő telken valami kis egyszobásat összehozzunk. Az is kb 2 milla lesz. Ha albit fizettünk volna, még mindig kézzel kaszálnánk a füvet, mert fűnyíróra se jött volna össze. Sajnos ez van. Rabszolgák vagyunk a saját hazánkban! És el kell tűrnie akár 3 vagy 4 generációnak is egymást, hogy utána hitelmentes és valamilyen formában nyugodt életünk legyen. Hajrá, ha ügyesek vagytok akkor hamar összejön!

A problémákat meg próbáljátok megbeszélni! :)

25/N

12-es vagyok bocs írhattam közben mikor a kommented érkezett, így más a helyzet.

Van saját otthonunk én nem mentem volna. Az megint más, ha magatehetetlen ápolásra szorul a szülő, de azt egy szóval se említetted, szóval jó nagy marha vagy, hogy ebbe belementél!

Nem értem, hogy a 14. válaszadót miért kellett lepontozni?

Ő írta meg a legjobban, hogy minden alkalmazkodás kérdése.

Csak ugyebár attól aki a saját szüleit nem tanulta meg tisztelni, attól nem is lehet elvárni, hogy a párjának a szüleit tisztelje. És a mai generációra ez különösen jellemző. Sokan még főzni, sütni sem tudnak... Arról már ne is beszéljünk, hogy milyen értékeket , mintákat fognak közvetíteni gyermekük számára ha állandó feszültségben élnek és a probléma megoldóképesség, empátia a béka feneke alatt van. Csúnya szóval mondva: ha ilyenek ezek után meg szaporodásra is képesek, akkor azoknak tiszta szívből kívánom, hogy róluk is ugyanígy nyilatkozzon a jövőbeli menyük, mert ők sem lesznek különbek!

Nézd, senkinek nem tartanak pisztolyt a fejéhez, gondolom te is önszàntadbol mentél oda, vagy leütött a pàrodés elhurcolt hozzàjuk?:D

Na ugye.

àllj ki magadért, senki màs nem fog!

"Ő írta meg a legjobban, hogy minden alkalmazkodás kérdése."

Ő írta a legnagyobb baromságot. NEM MINDEN alkalmazkodás kérdése! Egy egészséges felnőtt embernek egyszerűen igénye van az önállóságra, nem akar a bugyija mosásának a technikájában is az anyósához alkalmazkodni.

Az meg a másik, hogy az alkalmazkodással lehet együtt élni - csak éppen boldoggá nem tesz soha a büdös életben ugye.

"Csak ugyebár attól aki a saját szüleit nem tanulta meg tisztelni"

Nem igazán látom, hogy a drága édes szüleim tiszteletének hogyan kellene összefüggnie a másokkal való együttéléssel? Imádom, tisztelem, nagyra tartom a szüleimet, remek a kapcsolatunk, de ez számomra nem befolyásolja azt, hogy a büdös életben nem költöznék az anyósomhoz (akit hasonlóan imádok, szinte második anyukám).

"És a mai generációra ez különösen jellemző. Sokan még főzni, sütni sem tudnak... "

Úristen! Most mi lesz! Ezt a szégyent! Usgyi, újságold is el a szomszéd Mariskának, hogy a Juli ezen a fórumon még főzni sem tud! Micsoda gyalázat!

"Arról már ne is beszéljünk, hogy milyen értékeket , mintákat fognak közvetíteni gyermekük számára ha állandó feszültségben élnek és a probléma megoldóképesség, empátia a béka feneke alatt van."

És vajon milyen mintákat fognak közvetíteni azok a stresszben, elnyomásban élő párok, akiknek a saját életükbe nincs beleszólásuk, mert a drága mama határozza meg az életük minden kis szegletét? Hidd el, nem empátiát és megoldóképességet tanulnak ezek a gyerekek, hanem szorongást és feszültséget, az érzések és saját gondolatok magukba fojtását.

Empátiát és megoldóképességet nem attól tanul az ember, hogy kényszerhelyzetből össze van zárva másokkal 24/7-ben.

Hogy miért kellett lepontozni a 14-es válaszolót? Mert tökéletes bemutatta, hogy mit is jelent az igénytelenség.

17 éve anyóséknál? Ez komolyan egészséges így? Mi van a magánélettel? A gyerekekkel? Bár nem akarok pálcát törni más felett, de szerintem ez nem normális. Nem vettek a nyakukba hitelt? Oké. De ha hitelre vesztek egy pofás kis lakást (most hagyjuk az albérletet, de az is ott van, mint lehetőség), és kerestek a férjeddel havi fix összeget, akkor nincs semmi gond. Máshogy nem is biztos, hogy nagyon lehet. De könyörgöm...

Oké, akik anyóspajtással laknak, és jó úgy nekik a kényelem, azok úgyis azt fogják mondani, hogy mennyire tök jó és gazdaságos így. És még az anyós sem hal bele a magányba! Szuper. Aki meg veszi a fáradtságot külön költözni, az úgyis más véleményen van. Én is tisztelem a leendőbeli anyósomat, de eszem ágában sem lenne odaköltözni hozzá, és a leendőbeli férjemnek sincsenek ilyen tervei, hála a magasságos égnek...