Van értelme egy olyan férfival lenni akinek az anyja a legfontosabb? Részletek lent

Gratula!

Igen, jól tetted. A pasi sosem volt megváltozni, anyuka sem.

Te viszont nagyon jól döntöttél, mert ha vele maradsz, akkor csak idegeskednél állandóan, nem lenne magánéleted, sőt, semmilyen életed.

Nagyon jól tetted.Az ilyen pasik sosem változnak!

"Anyuci pici fiai maradnak és az anyjukkal fognak megöregedni"!

Tapasztalatból mondom!

Jobb az elején kiszállni,mert akkor úgymond nincs vesztenivalód.

22 évesen ne izgulj emiatt,hogy nem fogod megtalálni az igazit.Van még időd bőven.

Amúgy most természetes,hogy azt érzed,hogy itt a világvége és nem fogsz még egy ilyen pasit találni,de utána majd rájössz, hogy jól döntöttél és sok pasi van még a Földön. :D

Nagyon jól tetted. Ebben a kapcsolatban te örökké csak második lennél a kedves mama után. Nekem már az elég lenne, ha nem állna ki mellettem a párom. Ráadásul anyós iszik, beszólogat, nem dolgozik. A következő lépés az lenne, hogy a te pénzeddel is anyóst támogatjuk...stb.

22 éves vagy, és hihetetlenül fiatal. Az első komoly kapcsolatnál mindenki azt hiszi, hogy megtalálta az igazit, ha vége lesz, soha többet nem talál ilyet...stb.

Aztán később, mikor már lesz viszonyítási alapja, rájön, hogy az igazinak hitt pasi mégsem volt annyira igazi, és jobb, hogy így történt. Persze idő kell hozzá, mire túllépsz ezen az egészen, de csak jobb jöhet.

Szia!

Jól tetted, hogy szakítottál!

Most akkor elmesélem az én történetemet!

Mikor megismerkedtem a párommal, ő elmondta nekem, hogy neki rettenetesen fontos szerepet tölt be az anyja az életében, vannak, akik ezt nem tudták elfogadni.

Én ennek ellenére belementem abba, hogy próbáljuk meg, mert akkor még nem értettem, hogy ez pontosan mit jelent.

Eleinte nem volt annyira gáz( bár így utólag visszagondolva így is elég fura volt).

Pár utcával arrébb lakott csak a mama, de párom naponta minimum 3x felhívta, és mindennap átment hozzá. Ha elutaztunk valahová kikapcsolódni, nem bírta ki, hogy ne hívja fel minden nap, és ne beszéljen vele fél órákat. Aztán mikor már huzamosabb ideje együtt voltunk, kitalálta hogy vigyük magunkkal őt is.

Mindenben kikérte az anyja véleményét. Egy éjjeli szekrényt nem tudott megvenni anélkül, hogy ne beszélte volna meg az anyjával. Ha nem volt pénzünk, akkor is az volt a legfontosabb, hogy 20 ezer forintos párnát vegyen a drága mamának, mert fáj a nyaka, az kell neki.

Engem ki nem állhatott, a riválisát látta bennem, ott kötött belém, ahol csak tudott. Párommal pl hazaküldetett egy szőnyeget, és képes volt átjönni megnézni, hogy hova tettük le a szőnyegét! Aztán beszólogatott, hogy miért oda, miért nem ide tettem le a szőnyeget, stb....

Nagyon nagyon idegfeszítő volt, mondom úgy, hogy engem iszonyat nehéz kihozni a sodromból, türelmes típus vagyok.

A legviccesebb az volt, mikor a párom beteg lett, elkapott valami hasmenéses vírust, nekem semmi bajom sem volt, erre átjött kiabálni, hogy biztos én fertőztem meg, így makk egészségesen (persze utána én is elkaptam a páromtól, de lényegtelen)

Mit szólt a párom?

Nem volt különösebb baj a kapcsolatunkkal, de ilyen téren gyerek volt. Félt a saját anyjától, így sosem állt ki értem. Aztán elérkezett az idő, és végleg belefáradtam ebbe, így szakítottunk.

Jól tetted. Az ész győzött nem a szív

max annyit sajnálhatsz hogy elpazaroltál rá néhány évet....