Ti magatokhoz vennétek a párotok beteg anyját?

Sajnálom kérdező, hogy ilyen helyzetbe kerültetek.

Mindenképpen magamhoz venném.

Az ellátásával kapcsolatban pedig ami eszembe jutott:

1. Hospice alapítvány (nem tudom, hogy hol laktok, remélem, olyan helyen, ahol ők is jelen vannak)- tanáccsal is tudnalk segíteni még akkor is, ha pont ők nem tudják vállalni

2. A településetek önkormányzata vagy önállóan, vagy ha kis faluban laktok, akkor társulásban működtet HÁZIGONDOZÓi szolgálatot. Mivel ez egy alapellátás, ezért biztosan van, legfeljebb te nem tudsz róla (kb. 5 ezer fős településtől már önálló szolgálat!). Itt az édesanyád nyugdíjának %-áért (kb. 25-30%) kijárnak hozzá, intézik a receptjét, beadnak pl. egyszerűbb injekciót, bevásárolnak, segítenek fürödni, kitakarítani stb. A háziorvos igazolása alapján tudják meghatározni, hogy hetente hány órában és milyen segítséget kell kapnia és a jövedelmétől függően fizet óradíjat. Valóban nem egy drága szolgáltatás.

3. Házi ápolási szolgáltatás: itt szakképzett nővérek dolgoznak, direkt eü. ellátást lehet igényelni náluk, ez a drágább szolgáltatás- de ha az állapota igényli, akkor lehet, hogy szükség van rá.

4. Te magad vagy bármelyik hozzátartozó mehet ápolási díjra, ami nyugdíjszerző idő, sajnos nem kapsz érte sok pénzt- a munkahelyeden ezzel egyidejűleg közeli hozzátartozó ápolása címén fizetés nélküli szabadságra mehetsz- az álláshelyed így van esély, hogy megmarad.

5. Ápolási otthon: olyasmi, mint az idősek otthona, de dirket ágyban fekvő betegek vannak, ennek a havidíja is magas, mint az ápolási szolgálatáért, de ha olyan speciális ellátást igényel (pl. decubitus vagy infúzió stb.) amit ti már nem tudtok megoldani otthon, akkor itt tudnak neki segíteni. 100 eFt-os nagyságrendre lehet számítani.

6. Kórház krónikus osztálya: az "elfekvő" néven ismert osztályok egyike- mint lehetőség érdemes számba venni, bár kevésbé jó a szolgáltatása, mint a fenti bármelyiknek. Végsátdiumú beteg esetén jöhet számításba- de itt fokozottabban figyeljetek arra, hogy az anyósodat látogassátok, tartsátok vele a kpacsolatot, törődjetek vele minden nap.

Nagyjából ennyi a lehetőségetek.

Anyagilag pedig ah nem tudjátok a munkából való kiesést megoldani (tehát pl. az ápolási díj ezért nem jó), illetve nem tudjátok a drágább szolgáltatásokat megfizetni (pl. emelt szintű ápolási otthon)- akkor szóba jöhet esetleg, hogy az anyós ingatlanát értékesítsétek (természetesen a hozzájárulásával!) vagy legalább adjátok ki albérlőnek és a befolyó bérleti díjat az ő egészségére költsétek.

Anyagiakban ugyanígy megoldás lehet, ha ingatlanfedezetes jelzálogkölcsönt igényeltek egy banktól (forint alapon, kizárólag ingatlanfedezet mellett, mert úgy alacsonyabb lényegesen a kamata, mint a szabadfelhasználású személyi kölcsönnek pl.)- és a későbbi hagyatékot terhelitek meg vele, de az anyósod ezt szerintem megérdemli.

Esetleg valamelyikőtök munkáltatójánál rákérdezhettek, hogy van-e munkáltatói kölcsön (általában minimális kamatozásúak vagy kamatmentesek) erre az esetre- vagy nagyobb összegű fizetési előleg. Sok cégnélvan vagy esetileg tudnak segíteni a dolgozókon.

Anyósod beteg, megérdemli az emberhez méltó életet ebben a súlyos betegségben, álljatok mellette minden erőtökkel (szeretettel és pénzzel is). A tulajdonát pedig elsősorban az ő ellátására fordítsátok és kérlek ne a leendő örökség lebegjen a szemetek előtt.

Minden jót és sok erőt, kitartást kívánok mindannyiótoknak.

Úgy lenne tisztességes, ha magatokhoz vennétek.

DE: ki ápolja napközben? Párod ott hagyja a munkahelyét, és mi a garancia, hogy lesz másik.

Anyós nem fiatal, nem valószínű, hogy ebből felgyógyul.

Rákos betegek pedig kórházban (krónikus belgyógyászat, vagy onkológia) kapnak megfelelő kezelést.

Otthon nem adhatod neki csak úgy a morfiumot, nem lehet úgy ellátni, mint egy kórházban.

Volt (?) tumorom. Közöltem a gyerekeimmel, kórházba vigyenek, hiszen mit kezdenének velem itthon?

Nem ápolónők, és a daganatos beteg egyetlen elviselhetővé

tevő szenvedésén csak a morfium segít. Aminek szigorú előírásai vannak.

NEM, nem venném magamhoz. Az Ő érdekében sem!

Lehetne róla szó, de akármilyen önző gechi vagyok, ÉN nem ápolnám. Ha a saját anyám lenne, akkor igen és akár fel is adnám a munkát miatta, de más anyjáért nem.

Lehet, hogy egy 30 éves házasságban más lenne a helyzet, de te itt "párról" írsz, nem a 30 éve házastársadról.

Akármilyen szép és jó lenne most a kapcsolatunk, a szimplán "párom" anyja miatt én nem kockáztatnám meg, hogy feladom a munkám, utána esetleg még a kapcsolatunk is tönkre megy, (esetleg pont azért, mert egy ilyen dolog nagy teher minden szempontból) aztán megnézhetem magam a jófejségemmel.

Ha a fia ápolja, akkor lehet.

Amúgy egyszerű itt más fäszával verni a csalánt, meg harkonnenbe belekötni, de nem csak a szeretet számít. Ha nincs kiterjedt családi hálózat a segítségre, akkor egy ilyen szerencsétlen gondozott családtagtól még kórházba se kerülhetsz, mert vele mi lesz akkor? Boltba nem lehet elmenni, mert magára borítja a szekrényt. Nem ülhetsz az orvosnál a váróban magad miatt két-három órát, mert mi van, ha elesett? Ha a front miatt még rosszabb volt a nap vele, és hulla vagy éjszaka, de arra kelsz fel, hogy összeszarta magát, akkor nincs más választás, fürdetés, ágyhúzás, öltöztetés, szaros ágynemű mosása stb. Ezt könnyű mondani, de még a saját szülő miatt is nehéz ezt felvállalni, nem még másé miatt, és úgyis a nőre marad. Főleg, ha csak a "párja" akkor meg még az átlagosnál is jobban megszopathatja magát.

Ha az ápolja, akinek az anyukája.

Valamiért mindig a nőnek kell ápolnia mindenkit.

Azért egy agyi infarktus után elélhet még 10 évig is. Nem ugyan az a két dolog. Rák sajnos pár hónap leforgása alatt "elviszi" ot. Kivéve, ha meggyógyulna de akkor minden happy és nem mozgáskorlátozott.

Szóval így befogadnám viszont, ha más tartós baja lenne lehet én is megfontolnám.

Hát ez attól függ. Ha hiszitek, ha nem dédnagyapámat 10 éve, 86 évesen műtötték daganattal. És még mindig elvan, csak szellemileg van leépülve már teljesen, egy fél órára se lehet magára hagyni, pelenkázni kell, etetni stb.

De amúgy jó ez a hozzáállás, hogy pár hónap alatt úgyis elviszi. Az jó, de nálunk is volt daganatos a családban, 4 hónapot volt olyan állapotban, hogy 0-24-ben valaki mindig mellette ült. Ez nem volt nehéz, mert nyugdíjas feleséggel, 3 gyerekkel le tudtunk mindent fedni.

Amúgy a háznál ápolás is olyan, hogy általában olyan szinten túl vannak terhelve, hogy napi 8 órába 9-10 helyre kell elmenni egy órára segíteni, beleszámolva az egyik helyről, a másikra való eljutást is. Ha olyat akar, aki tényleg ráér, és tényleg nem csak fél-egy órát maszatol, akkor nagyon mélyen a zsebébe kell nyúlni.

Szoval az exfeleseg kepes ellatni az exanyost, te meg nem akarod? Hat ne is haragudj, de az ex elott le a kalappal.

Eleve mi itt a kerdes? A szulo beteg, szuksege van ra, torodni kell vele. Ez a termeszet rendje, a szulo torodik a gyerekkel amig meg nem kepes ellatni magat, a gyerrek meg a szulovel amikor mar nem kepes ellatni magat.